Új család

Elegem van

-Karen be se mutatod a párod? - kérdezte Mary
-De-de, Christopher Sparks. - ahogy kiejtette a nevét és rá nézett apára, csakúgy csillogott a szeme.
El se tudnám képzelni, hogy mennyire tönkretenném őket azzal ha megtudnák, hogy együtt vagyunk Zack-kel. Szörnyű gyerek vagyok.
-Minden rendben? - kérdezte Zack
-Persze! - csak hallgattam amiről a többiek beszéltek.
Miután végeztünk fel mentem az emeletre, Zack szobája a folyosó közepén van.
Megnem mondtam volna, hogy ez az ő szobája.
Színes falak, bútorok és mindenhol motoros poszterek meg pár alkatrész.
Mosolyogva pakoltam ki, majd ki mentem a házból a birtokon körül nézni.
A pajta nagyon vonzott. Gyönyörűek a lovak. 3 van. Nem igazán értek a lovakhoz. Van 2 barna és egy fekete.
Meg akartam simizni a feketét, de nem engedte. Rám prüszkölt.
Ha nem hát nem!
A végében láttam egy létrát, a tetejére vezet. El kezdtem mászni.
-Hé Kim! - kiált Zack kintről
-Itt vagyok! - üvöltök felé és 1 perc után már itt is termett. Mikor meg láttam folytattam a fokok megtételét.
-Kim mit csinálsz, az egy régi létra!- szól rám és rá kapom fejem, futni kezd felém. Vissza akarom rakni a lábam, de leszakadt a fok, fel sikítottam és zuhanni kezdtem.
Össze szorítottam a szemem és rettegve vártam, hogy neki csapódjak a földnek, de nem ez történt.
-Megvagy! - hallom Zack hangját és félve, de ki nyitom a szemem. El kapott.
-Zack! - kiáltom a nevét könnyezve és át ölelem.
-Semmi baj, jól vagy. - nyugtat és mikor el húzódok tőle, össze akad a tekintetünk, mintha most szerettem volna belé. Zack kapkodta a szemét a szám és az én íriszeim között. Majd a számnak nyomta a sajátját. Érzékien csókolt, mintha az első lenne. Pedig már a sokadik.
Összedöntöttem a fejünket.
-Egy idióta vagy! - mondja mosolyogva
-De így szeretsz. - válaszolok és most én kezdeményezem a csókot. Amit egy torok köszörülés szakít meg.
-Nagyi? - kérdezte félve Zack és le rakott. A vér megfagyott az ereimben.
-Azt hittétek, hogy nem jövök rá? - kérdezett vissza csipőre tett kézzel
-El mondod...-akart kérdezni Zack
-Dehogy, nem kell el mondanom a lányomnak semmit, az apádnak meg végképp. - vágott a szavába az idősnő, nekem meg egy szikla esett le a szívemről.
-Köszönöm! - mondom hálásan
-Igazán nincsmit kislány. Tudtam már, elárult az öcséd. - eltűnt a mosoly az arcunkról
-James? - kérdeztem hihetetlenül
-Amikor a szobámban látott minket,... mielőtt össze vesztünk. - válaszol rekedt hangon Zack
-Basszus! El fogja mondani apáéknak. - akadok ki és fel-alá kezdek sétálni
-Eddig nem mondta el akkor most miért tenné? - kellt öccse védelmére
-Ha elmondta a nagymamádnak akkor az anyádnak mért ne? - kérdeztem vissza nagyobb éllel a hangomban, mint akartam
-Nem tenne ilyet! - üvölt rám Zack
Ott hagyom őket és be megyek a házba. Fel akartam menni a szobába, de meg állítottak a nappaliban.
-Kincsem gyere ide egy kicsit. - szól ide apa én meg remegő lábakkal megyek a kanapé mellé.
-I-igen? - kérdem szaggatottan
-Nem ismered meg Robert-tet? - kérdezte és a férfira mutat, aki a tv-vel szemben ül.
-Ő meg ki? - kérdezte egyántalán nem kedvesen
-Kimberly, a lányom. - válaszol helyettem apa.
-Ó szóval porontyod is van és így laksz együtt a lányommal? Ajánlom, hogy kedves legyen az unokáimmal! - a hangja érces volt és csöpögött a keserűségtől
Elegem van!
El sírtam magam és ki rohantam a házból, majdnem fel lökve Zack-et, aki épp akart be jönni a nagyijával.
El futottam mellettük. Zack megakart fogni, de el rántottam a kezem.
Miután elég messzire kerültem, lassabra vettem a tempót.
Elegem van abból a családból! Bárcsak ne haltál volna meg anya, most nem ismerném őket!.... Nem ezt nem gondoltam komolyan.
-Hé tűnny el az útról! - kiabál egy srác kicsit távolabbról és épphogy meg tudott állni a motorral. - Mit csinálsz az úton?!
-B-bocs, én csak gondolkodtam és nem figyeltem. - le szegeztem a fejem
-Csak figyelj jobban, veszélyes az úton, sok a motoros. Soha nem láttalak itt még, ki vagy? - kérdezte és fel néztem rá. Le vette a bukósisakot, így már láttam az arcát is. Nagyon ismerős valahonnan.
-Kimberly...
-Ó már tudom kivagy! Gyere el viszlek egy közös ismerősünkhöz. Amúgy Rick vagyok. - kicsit hasonlít Zack-re
Fel szálltam mögé, míg mentünk meg kérdezte, hogy mit keresek itt, én meg el meséltem.
Kiderült, hogy ismeri Zack-et. Azt mondta, hogy régen együtt motoroztak, de már 2 éve nem látta őt.
Egy földes, dombos pályán álltunk meg.
-Volt egy csúnya balesete 2 évvel ezelőtt, azóta nem ül motorra és nem is beszél velünk. - mért nem mondta ezt nekem soha?
Rick el indult, én meg követtem.
-Milyen baleset? - kérdeztem félve
-Ki csúszott alóla a motor és szánkázott vagy 5 métert a földön. Eltört a ball válla, könyöke és a lába. A fejének nagy baja nem lett, mert rajta volt a bukósisak, de ahogy neki csapódott a földnek és a feje a sisak falához, elvesztette az eszméletét. - válaszol egy másik srác
Tudom kik ők!
-Ti Luke barátai vagytok. - hangom remegett a félelemtől
-Igen és ha jól hallom, le ültették 2 évre. - mérges
-Meg érdemelte! - üvöltöttem, mire Rick lökött egyet rajtam. A másik srác elé estem, aki fel húzott és a kezemet szorosan fogta.
Hirtelen motor zaja ütötte meg a fülemet. Tölünk pár méterre szinte le dobta a motort, a bukósisakkal együtt.
-Engedjétek el! - üvölti...