A nevem Nancy Evans. Egy Londoni kisvárosban élek, Polperroban. Ez egy dombos vidéken van, egy erdő mellett. 19 éves vagyok. A szüleim kiskoromban meghaltak. Azóta egyedül élek. De van egy titkom. Vérvarkas vagyok. 12 voltam mikor a szüleim meghaltak, azóta farkasként élek. Legalábbis éltem. Itt Polperroban találtam egy elhagyatott házat, amibe beköltöztem. 2 év kellett hogy rendesen beköltözzek. Nem volt könnyű, de sikerült jó. A szüleimtől rengeteg pénzt örököltem, szóval ezen nem fáj a fejem. Emberekkel nem tartom a kapcsolatot. Sőt, senkivel. Egyedül én vagyok farkas a környéken. Legalábbis ezt hittem. De ugorjunk az elejére. A reggelem szokásosan telt. Felkeltem, ettem, elvégeztem a reggeli rutinom stb. Ezután kimentem az erdőbe, kiszellősztetni a fejem. Nem változtam át farkassá. A farkassebességemet használva futottam át az erdőn. Nem figyeltem hova, csak futottam. Az edő közepén álltam me csak, mikoris hangokat hallottam. Körmeimet megnövesztettem karmokká, szemeim vörösen izzottak, füleim kihegyesedtek, de nem változtam át teljesen. Ekkor egy zölden izzó szempárral találtam szembe magam. Ő is ugyan abba a formába volt változva mint én. Fogaim is megnőttek, amiket meg is mutattam a vicsorításon keresztül. A farkas fiú egyből vissza húzódott. - Ki vagy te? - kérdeztük egyszerre. - Nem, te ki vagy? - kérdeztük újra egszerre. - Na jó állj le! -és megint egyszerre. Hát ilyen nincs... Folyt köv.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez lennék én. A fehér haj eredeti, a narancs festett. És a szemeim eredetileg vörösek. Csak itt kontaklencsét használtam. Általában ha emberek közé megyek akkor felteszem. Mert azért fura lenne vörös szemmel mászkálni.
