A fehér farka ♡Harry Styles♡ ∆Befejezett∆

50

- Szóval akkor Kody nem teged látott Dylannel csókolózni?! - nézett Darcyra.
- Őhmmm...Neeeem... - rázta a fejét, majd felrohant, farkassebességgel a szobájába. Darcy nagyon erzékeny fajta, és néha Harry eléggé megtudja ijeszteni.
- Darcy! - indult volna el Harry a szobájukba, de visszahúztam.
- Hagyd most egy kicsit. - simítottam a karjára.
- Nem akartam megijeszteni. - nezett rám szomorúan.
- Tudom. - öleltem magamhoz. - Hagyd most egy kicsit, meg lenyugszik, aztán beszéljetek meg. Oké? - néztem rá.
- Rendben. - sóhajtott. Pont ekkor jött be az ajtón Kody.

KODY SZEMSZÖGE:

- Hol van Darcy? - néztem a szüleimre.
- A szobájában. - válaszolta anya.
- Baj van? - néztem rájuk. Apunak eléggé szomorú arckifejezése volt.
- Inkább menj fel és nézd meg mi van Darcyval. - mondta apu, mire csak bólintottam, majd felszaladtam a közös szobánkba.
- Darcy! - szölítottam meg halkan, mire rámkapta tekintetét. - Mi történt? - kérdeztem. Ő mindent elmondott. A történet végén csak szorosan magamhoz öleltem őt.
- Biztos nem leszidni akart. Hidd el nekem. - simogattam a fejét. - Gyere le velem, beszelj apával és utána meghívlak egy fagyira. Oké? - kerdeztem mosolyogva.
- Oké. - bólintott. Lekísértem őt a konyhába ahol ott voltak még apuék, majd anyával magukra hagytuk őket. Pár perc múlva egymásba karolva jöttek be a nappaliba.
- Akkor megyünk fagyizni? - nezett rám Darxy egy hatalmas mosollyal az arcán, mire nevetve álltam fel és egy "MAJD JÖVÜNK" kiáltással el is hagytuk a házat. Darcy még kikönyörögte hogy hívjuk el Dylant is ezért hárman folytattuk az utunkat a kedvenc fagyizónk felé.

The End