A fehér farka ♡Harry Styles♡ ∆Befejezett∆

33

Levetkőztünk, majd beültünk a kádba. A viz kellemesen meleg volt. A hátamnál Harry ült, és nyugtatóan simogatta a karom és néha nyomott egy-két puszit a fejemre.
- Jobb? - kérdezte kis idő múlva.
- Sokkal. - suttogtam. - Ugye itt maradsz velem? - kulcsoltam össze kezeiket.
- Persze hogy maradok. Meg se forduljon a fejedben olyan, hogy elegyek. Ne gondolj hülyeségekre. - ölelt magához, kezünket még mindig összekulcsova hagyva. Még fél órát áztattunk magunkat, majd lemosakodtunk és kiszálltunk. Felvettem a fehérneműm, majd egy hosszú tréninget és Harry pólóját.
- Éhes vagy? - kérdezte Harry, miközben lementünk a konyhába. Lent Louis és Calum épp csókolóztak.
- Már nem. - fordultam vissza. Erre Harry felnevetett, majd bekiabált a konyhába.
- Ha kerhetném az ágyat avassátok fel, ne a pultot! - kiabálta nevetve, mire a fiú páros szétrebbent. - Neked meg csinálok valami finomat, menj addig fel a szobába. - nézett rám, majd egy gyors szájpuszi után vissza ment a konyhába, én meg fel a suobába. Par perc múlva Calum nyitott be.
- Harry spagettit csinál. Mindjárt kész. - jött be, mire csak bólintottam. - Baj van? - ült le mellém.
- Nem vagyok már farkas. - és elmondtam neki mindent amit Harryvel beszéltünk. Calum nem farkas, de tudja hogy anya az volt, ahogy William is.
- Ne aggódj, nem olyan rossza embernek lenni. - karolta át a vállam.
- Csak nem akarom hogy baj legyen. - motyogtam.
- Hidd el nekem, nem lesz semmi baj. - pusgolt homlokon. - Na gyere együnk vakami normálisat végre. Az a kórháhi koszt borzalmasvolt, és akkor a száraz kenyérről meg a pohár vízről ne is beszéljünk. - állt fel, mire követtem a példáját, és lementünk enni.
Folyt. Köv.