A fehér farka ♡Harry Styles♡ ∆Befejezett∆

31

- Tényleg, miért nem veled van? - tettem fel a legfontosabb kérdést. Ő csak sóhajtott egyet.
- Mikor elköltöztem otthonról, csúnán összevesztünk. Ez pont azon az estén történt amelyiken elraboltak. Szerintem azt hiszi hogy még haragszok rá. Azt mondtam neki hogy utálom. Pedig már azt se tudom min kaptunk ennyire össze. - láttam megcsillanni a könnyeket a szemeiben. Hamar kapcsiltam, és át másztam az ő ágyába, majd szorosan magamhoz öleltem, a már könnyező fiút.
- Sss...ne sírj. Hoonap kiengednek, eljöttök hozzánk és megpróbáljuk elérni apát. Oké? - húztam ölembe a fejét.
- Rendben. - szipogta megllkasomba. Addig piszkáltam a haját még meg nem nyugodott és el nem aludt. Ezután engem is elnyomott az álom. Reggel halk beszélgetésre keltem. Lassan kinyitottam a szemeim és megláttam Harryt és Louist a szembe ágyon. A rjtam fekvő Cal is felkelt és pont ő mondott valamit.
- Jó reggelt hercegnő! - köszönt Harry mosolyogva mikor meglátott. Cal leemelte a fejét a mellkasomról, mire nyújtózkodtam egyet.
- Jó reggelt. - mosolyogtam a fiúkra, majd lassan felültem az ágyon. - mióta vagytok itt? - dörzsöltem meg a zsemeim.
- Nemrég jöttünk. Nincs fél őrája. - mondta Louis.
- Hoztam neked tiszta cuccokat. A doki azt mondta ha felkeltél akkor mehetünk. - mondta Harry. Bólintottam, majd a azobához tartozó fürdőbe menve megmostam az arcom és átöltöztem. A hajam felkötöttem, így kevézsbé látszott hogy már egy ideje nem mostam meg. Kint Cal már át volt öltözve, így indultunk hozzám.
Folyt. Köv.