Aaron Stone ezredes

6. rész

Nem sokára oda is értünk a kávézóba. Leparkoltam, kiszálltam, átmentem a másik oldalra, és kinyitottam udvariasan Jessicanak az ajtót, hogy ő is ki szálljon. Jessica bólintott egyet, és megvillantott egy gyönyörű mosolyt. Bementünk, és leültünk egy asztalhoz. Már jött is a pincér... - Jó napot! Mit hozhatok önöknek?
Én egy kávét kerek, két cukorral és tejszínhabbal. - Mondta Jessica.
- És önnek uram?
- Én is ugyan azt. Köszönöm.
- Pár perc és hozom.

Elment a pincér és Jessica már el is kezdett mesélni. - Tudod Aaron, épp a ma szakítottam a barátommal, mert megláttam egy másik lánnyal csókolózni és emiatt vagyok egy kicsit letörve. Az meg még rátett egy lapáttal, hogy a bátyám elfelejtett értem jönni.
- Nagyon sajnálom. Biztos nagyon magad alatt vagy most. Bocs, ez hülye kérdés volt.

Közben pedig megjöttek a kávék is.

- Semmi baj, de igen, eléggé magam alatt vagyok. Pár hét múlva lettünk volna 2 éve együtt. Uhh annyira sajnálom, hogy ezzel terhellek téged.
- Nincs semmi baj. Szívesen meghallgatlak.

Most hogy ki tudta magából beszélni a problémát, azt vettem észre, hogy elkezdtek folyni a könnyek a szeméből. - Bocsánat, hogy így kell látnod. Nem szokásom mások előtt sírni. - Nem érdemelt meg téged, remélem tudod, ha ilyet tett!? Egy gyönyörű és független, felnőtt nő vagy, aki sokkal többet érdemel egy ilyen tuskónál. Egy percig sem szabadna bánkódnod miatta.
- Olyan kedves vagy Aaron, de miért? Nem is nagyon beszéltünk a mai napig egymással.
- Csak segíteni szeretnék neked, hogy egy kicsit felejts. Tudom, hogy ilyenkor az a legjobb, ha az ember kibeszélheti magából azt, ami bántja. Ha bármi baj van, nyugodtan szólj és segítek ha tudok.
- Köszönöm.
- Gyere, szerintem induljunk, mert biztosan hiányolnak már téged.
- Rendben.

Kimentünk az autómhoz, beültünk és indultam is. Gyorsan odaértem Jessica házához és leparkoltam a házuk előtt. - Még egyszer köszönök mindent. Köszönöm, hogy nem hagytál egyedül és köszönöm, hogy meg hallgattál.
- Igazán nincs mit!
- Akkor holnap találkozunk suliban.
- Így van. - És legnagyobb meglepetésemre arcon puszilt, amitől kicsit meg zavarodtam, majd kiszállt a kocsiból és bement a házba. Kellett pár perc, hogy kicsit észhez térjek, de miután sikerült, elindultam haza. 15 óra körül járt. Még van egy csomó időm, hogy meg írjam a jelentésemet, de ahhoz szükségem van a teljes kárjelentésre is. Már félúton voltam, mikor megszólalt a telefonom.
...NORAD...
- Stone!
- Jó napot uram! Marks őrnagy vagyok .
- Mondja Marks!
- Elkészült a teljes kárjelentés uram, valamint le kellett szálljunk a hajóval az 51-es körzetbe, a szárazdokkba. Nagyon sok olyan sérülést szenvedtünk el, amit csak idelent tudnak megjavítani.
- Körülbelül meddig tart a javítás?
- Úgy egy hét! Uram! Landry tábornok szeretné, ha személyesen tenne jelentést a Parancsnokságon, holnap, 16 órakor.
- Rendben, ott leszek. Hétvégén pedig megyek az 51-es körzetbe, hogy hogy haladnak a munkálatok!
- Értem uram!
- Ha nincs más, most mennem kell. Viszlát Marks!
- Viszlát uram!

Mikor hazaértem, meg nem volt otthon senki. Felmentem a szobámba, ledobtam a táskámat a sarokba és leültem a laptopon elé és megnyitottam az e-maileket hogy át tudjam olvasni a kárjelentést. A jelentésből kiderült, hogy a burkolat több helyen is átszakadt ezzel több szinten léket okozva. Nagyon sok áramkör kiégett, a hangár is megsérült az egyik találatnál és pár kristály is kiégett, ami a hiperhajtóművet szabályozza. Szóval, csoda, hogy egyáltalán nem szenvedett helyrehozhatatlan károkat.

A jelentésem megírásával végeztem egy óra alatt gyakorlatilag, majd hozzá csatoltam a kárjelentést is. A jelentésemben kitértem arra is, hogy mekkora veszélyt jelent a Lucian szövetség és hogy hadat üzentek a Földnek. Elküldtem a jelentésemet és leheveredtem az ágyamra és bekapcsoltam a tévét.