Aaron Stone ezredes

24. rész (18+)

Miután mindent elmondtam neki, csak ültünk egymással szemben és elméllyültünk a másik tekintetében. A csendet, én törtem meg.

- Tudod, Cica... Lehetek én bármilyen magas rangú tiszt, akkor sem tudtam volna elviselni, ha neked bármi bajod esik. Bele sem merek gondolni, hogy mit csináltam volna akkor, ha nem látlak viszont, ugyanis nem tudom nélküled elképzelni az életemet. - Mikor befejeztem a gondolatomat, lehajtottam a fejemet, mert nem mertem a szemébe nézni. Jess a két keze közé fogta az arcomat és úgy kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Édesem, ebbe már nem kell belegondolnod, mert minden rendben van és itt vagyok veled. Mindent neked köszönhetek.

Belenéztem gyönyörű tenger kék szemébe és a könny is kicsordult a szememből, amit lecsókolt az arcomrol. Közelebb húzott magához és adott egy hosszú véget nem érő, csókot. Annyira hiányzott már ez istenem... Olyan mélyen, és oly vadul csókolta a számat, hogy észre sem vettem mit csinál. Az egyik kezével még mindig az arcomat fogta, a másik kezével pedig felfedező útra indult. Lehúzta a cipzárt az egyenruhámon, majd gyorsan kiszabadítottam a kezeimet az egyenruhámból. Jess az alatta lévő pólóm alá csúsztatta a kezét, majd a mellkasomtól kezdve a hasamig végig simított, amitől egyre jobban felizgultam. Milyen gyönyörű volt ez az egész, azt elmondani, kifejezni sem igazán tudom. Egyszercsak kattant valami az agyamban és megallítottam.

- Mi a baj édesem? - kerdeztem
- Nincsen semmi baj cica, hidd el, de nem tudom, hogy ez biztosan jó ötlet-e!?
- Ezt hogy érted?
- Olyan szörnyű dolgokon mehettél át, amiket én elképzelni sem tudok, és nem szeretném, hogy azért csináljuk ezt, mert azt gondolod, hogy nekem erre van szükségem. Ha pedig most nem állítalak meg, akkor erősen kétlem, hogy később képes lennék megállni.
- Nem is akarom, hogy megallj! Teljesen jól vagyok már, és nekem most rád van szükségem. Arra, hogy szorosan magadhoz ölelj, csókolj és minden olyat megadja nekem, amit csak te tudsz megadni, amit csak te adhatsz nekem.

Most én csókoltam újra őt, közben elkezdtem levetkőztetni. Talán sokkal gyorsabban, mint ahogy ő próbált engem. Lefektettem az ágyra, fölé ereszkedtem, majd elkezdtem végig csókolni a nyakától kezdve. Épp a melleihez értem volna, mikor megszólalt a rádióm és kiszakított ebből a gyönyörből.

- Ohhh, hogy az isten bassza meg....
Ne haragudj Cica.

Tessék, Stone...
- Itt Dr. Novak! Volna egy kis problémánk uram.
- És mi lenne az a kis probléma doktornő?
- Valamiért akadozik a mesterséges gravitáció és nem tudjuk, hogy miért.
- Akkor oldják meg kérem. Perpillanat nem érek rá ezzel foglalkozni.
- Értem uram. Elnézést a zavarásért.
- Semmi baj. Stone, vége...

Bontottam a kapcsolatot és igyekeztem ugyanott folytatni, ahol abbahagytam az előbb.

- Hol is tartottunk, Cica?
- Nagyon bunkó voltál szegénnyel.
- Rosszkor hívott.
- Akkor is...
- Cica, nem lehetne, hogy ugyanott folytassuk ahol abbahagytuk?
- Egy feltétellel!
- Na és mi lenne az?
- Holnap elnézést kérsz tőle.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Ő a beosztottam.
- Vagy bocsánatot kérsz, vagy véletlenül elfelejtem hol is tartottunk egész éjjelre, pedig nem szívesen tenném, elhiheted.
- Cica...
- Édesem...
- Na jól van, megígérem.
- Helyes.

Miután végre újra csak egymással foglalkoztunk, minden erőmmel arra koncentráltam, hogy Jesst a felhők fölé repítsem. Erre pedig a legjobb módszert választottam, tetőtől talpig finom csókokkal hintettem be, különös tekintettel az érzékeny területein. Amikor épp a belső combjainál tartottam, hogy fokozzák benne a vágyat, egy pillanatra felnéztem és találkozott a tekintetünk.

- Miért hagytad abba? -kérdezte Jess, csalódottan.
- Nyugi Cica, csak szeretném, ha erre a pillanatra örökké emlékeznénk.
- Nekem lenne egy ötletem, hogy, hogyan tehetnénk felejthetetlenné ezt az éjszakát. - mondta Jess, huncut mosollyal az arcán, amivel felkeltette a kíváncsiságomat.
- Na és mi lenne az?
- Jobb, hogyha inkább megmutatom.

Ekkor Jess hirtelen mozdulattal kirántotta magát a karjaim közül és rákényszerített arra, hogy át adjam neki az irányítást.

Első lépés ként hátra döntött az ágyra, majd megszabadította először magát, és azután engem is a maradék ruhától. Természetesen ezt úgy intézte hogy én még jobban felizguljak a látványtól, aminek hamarosan látható eredménye is lett. Jess is észre vette a rám gyakorolt hatását és most már ő folytatta azt, amit én elkezdtem.

Hamarosan meredező férfiasságomhoz érkezett, majd ott folytatta kényeztetésemet.

Először furcsának tűnt, hogy nem én irányítom az eseményeket, de végső soron meg kell hagyni, ennek is megvan a maga varázsa. Erre csak akkor jöttem rá igazán amikor Jess a férfiasságom fölé helyezte magát, majd szépen lassan bele ereszkedett.

Az érzés ami ekkor elöntött, egyből magával ragadott és ez csak fokozódott, miközben Jess lassú, mégis határozott csípő mozgásokat tett. De neki úgy tűnik, hogy még ez sem volt elég, mert egyre gyorsabb és gyorsabb ütemben mozgott rajtam, miközben mellkasomat végig szántotta körmeivel. Ekkor már én sem bírtam magammal és kezemet a csípőjére helyezve, már én diktáltam a tempót. Kezem, lassan lecsúszott a fenekére, amit ő kéjes nyögéssekkel fogadott.

Testünk egybe forrt, mozdulataink eggyé váltak, érzelmeink pedig egyre fokozódtak. Magamhoz húztam Jesst és forró csókban eggyesültünk. Bele túrtam a hajába, mire ő, belenyögött a csókunkba. Ez a pillanat volt az, amikor együtt értünk a csúcsra.

Jess mellém feküdt, oda fordultam hozzá, majd egymás szemébe néztünk és elmosolyodtunk. Nem kellett meg szólalnunk, így is tudtuk, hogy mit gondol a másik. Ez az este egy felejthetetlen pillanata a kapcsolatunknak, mert itt kaptam őt vissza igazán.

Szorosan egymáshoz bújtunk, Jess a mellkasomra hajtotta a fejét, légzésünk lecsillapodott.

Miközben Jess hajtinccsével jatszadoztam, egy kérdés fogalmazódott meg benne.

- Mikor érünk már haza? -kérdezte
- Úgy holnap reggel 10 óra körül.
- Szeretném, ha ezt a kis időt, még együtt tudnánk tölteni.
- Bárcsak tehetném Cica! Az utolsó pár órát biztos hogy a hídon kell töltenem, mert irányítanom kell a hajó landolását.
- Meg értem életem, hisz mégis csak te vagy a parancsnok.
- Tudod mit ? Mi lenne, ha szólnék az az egyik tisztemnek, hogy landolás előtt kísérjen fel téged a hídra ? Így velem leszel, láthatod a csillagokat és megnézheted a Földet az űrből.
- Ez nagyon jól hangzik édesem.
- Örülök neki, hogy tetszik az ötlet, de szerintem akkor aludjunk, ha reggel fél akarunk kelni.
- Rendben édesem, jó éjszakát. Azért még egy jó éjt puszit kaphatok?
- Nem is kell kérned Cica...

Kedves olvasóink!
Bízunk benne, hogy tetszett nektek a mostani rész is. Reméljük, hogy ugyan olyan nagy örömmel és kíváncsisággal fogjátok olvasni, mint az eddigi részeket.

Bye: Senkise24
Bye: 6valaki