Aaron Stone ezredes

20. rész

- Most azonnal tudni akarom Aaron, hogy mibe keveredtél! - mondta anyám
- Nem szeretnék, most erről beszélni!
- Na ide figyelj Aaron! Addig innen el nem mész, amíg nem mondasz el mindent.
- Anya! Már felnőtt férfi vagyok. Azt csinálok az életemmel, amit akarok.
-Istenem, kis fiam. Kérlek, hagyd hogy segítsek. Ha valamibe bele keveredtél, nekem elmondhatod.
- Aaron! Megérdemli, hogy tudja. - szólt Benjamin a hátam mögül.

Ránéztem az öcsémre és csak a fejemet ráztam. Vissza fordultam anyához, elsétáltam a konyha asztalig, és leültem egy székre.

- Benjamin miről beszél kis fiam? Mit tud ő, amit én nem?
- Rendben, anya. Elmondok neked mindent. De kérlek... Kérlek, várjuk meg vele apát, hogy mind a kettőtöknek egyszerre mondhassam el.
- Rendben van, akkor ezt a beszélgetést halasszuk holnap reggelre.
- Jut eszembe anya! Apának beszámoltál a fegyverről?
- Nem, nem mondtam el neki.
- Értem. Ha lehet, most felmennék a szobámba, mert nagyon fáradt vagyok.
- Persze, menj csak.

Elindultam fel a szobámba. Anya láttam, hogy még Benjamint oda hívja magához. Remélem, hogy egyenlőre nem mond el neki semmit.

Fel értem és lefeküdtem az ágyra, majd egy kis idő múlva kopogtak az ajtómon és Benjamin lépett be rajta.

- Beszélhetünk egy kicsit?
- Persze, gyere ülj le.
- Mi történt? Tudtad, hogy ez egyszer bekövetkezik.
- Igen, tudtam. De azt nem, hogy ilyen hamar és az én hibámból.
- Te nem ezért vagy ennyire ideges!
- Jesst elrabolták.
- Tessék? Azok az idegenek, akikről meséltél?
- Igen, valószínűleg ők voltak.
- Úr isten! És most hogyan tovább?
- Nem tudom... Megkeresem őket és meg ölöm azt, aki ezért felelős.
- Komolyan képes lennél hideg vérrel megölni valakit?
- Nem ismersz öcsi... Nem ismersz... Azt mondom neked, hogy ne is akard ezt az oldalamat jobban megismerni.

Benjamin felállt az ágyról és kiment a szobából. Levetkőztem és lefeküdtem aludni, de mind hiába, mert nem tudtam.

****

Reggel 7 körül keltem ki az ágyból, szinte semmit nem aludtam, csak forgolodtam egész éjjel. Nem hagyott nyugodni, hogy semmit nem találtunk, ami nyomra vezetne. Teljesen hiába dolgoztunk éjszaka...

Elmentem tusolni, hogy valamennyire életet leheljek magamba. Abba pedig belegondolni sem merek, hogy Jessel mi lehet. Egy valami biztos! Megtalálom és kiszabadítom, bárhol is legyen.

Felöltöztem és elindultam kifelé a házból, hogy időben beerjek a bázisra jelentést tenni. Beültem az autómba, majd elhajtottam. Rettenetesen ideges voltam. Alig tudok koncentrálni, pedig igazán jó lenne, mert nem akarok felcsavarodni egy fára.

Megérkeztem a bázishoz, leparkoltam, bezártam az autót és elindultam a szokásos úton a lift felé. Lementem a 28. szintre, majd kiléptem a liftből és a tábornok irodája felé vettem az irányt. Kopogtattam és bementem.

- Jó reggelt uram!
- Jó reggelt ezredes! Üljön le. Mi történt tegnap éjjel?
- Kaptam egy telefon hívást, hogy elrabolták a barátnőmet, Jessica Ryant. Azt követően oda hajtottam, majd megérkeztek a helyszínelők is. A helyszínelők nem találtak semmit, azonban az Apolló érzékelői kiszúrtak egy álcázott teherhajót. Felmentem a hajóra, és megpróbáltuk elfogni, mert valószínűleg azzal menekülteket az elrablói, de nem sikerült.
- Mit gondol, miért rabolhatták el? Miért pont őt?
- Egész éjjel ezen agyaltam uram, de nem vergődtem zöld ágra.
- Emlékszik, hogy elküldtem egy küldetésre a CsK-1 után?
- Igen, uram.
- Szerintem így akarnak magán bosszút állni.
- Úr isten! Uram... Nem hagyhatom, hogy bármi baja essen. Azonnal el akarok indulni az Apollóval a keresésére.
- Azt sem tudja, hogy hol keresse. Egyenlőre nem engedélyezhetem ezredes.
- Uram... Egy emberről van szó, akit a földről raboltak el.
- Igen, ezredes, én is tudom... És a barátnőjéről... Túlságosan személyes az ügy és emiatt nem engedhetem. Ki küldtem minden mozgatható csapatot a szövetségeseinkhez. Abban bízok, hogy ők, majd tudnak valamilyen információval szolgálni.
- Uram... Minden tiszteletem az Öné, de kérem értse meg! Nem veszíthetem őt el! Kérem, engedélyezze, hogy utánuk menjek!