Aaron Stone ezredes

9. rész

Reggel mikor felébredtem, egyáltalán nem voltam fáradt. Úgy éreztem, hogy majd ki csattanok a boldogsagtól. Felöltöztem és elmentem futni, legnagyobb örömömre, mint ahogy minden reggel szoktam, mert sajnos már pár napja nem volt időm rá. Visszafelé bementem venni egy kávét, szokásomhoz híven és hazafelé már csak sétáltam és szép lassan megittam.

Hazaérve letusoltam, rendbe szedtem magamat, aztán lementem a szokásos reggelimet megenni, és vártam az időt, hogy elindulhassak végre Jessért.

7 órakor úgy döntöttem, hogy nem várok tovább és elindulok. Beszálltam az autómba és már mentem is. Nem siettem annyira, mert még nagyon sok időm volt. Út közben még megálltam Jessnek egy kávét is venni.

Eszembe jutott amit tegnap láttam, a NORAD-ból hazafelé jövet és nem igazán hagyott nyugodni a kép. Nem zavar, meg igazából semmi közöm ahhoz, hogy kivel, vagy kikkel találkozik, csak azt nem értettem, hogy miért hazudott nekem róla és hogy egyáltalán abból igaz volt-e bármi is, hogy Elenát vacsorázni vitte.

Mikor megérkeztem Jesshez, mindent elfelejtettem, amin eddig agyaltam. Jess kilépett a bejárati ajtón, aztán sietett gyorsan beszállni a kocsiba. Adtunk egymásnak egy hosszú, forró csókot, majd oda adtam a kávéját, aztán elindultam.

Kapcsoltam zenét, közben beszélgettünk. Egyáltalán nem siettem az iskolába, mivel még bőven volt időnk. Lassan odaértünk a sulihoz. Leparkoltam, aztán kinyitottam az ajtót Jessnek is. Volt még 30 percünk a csengetésig, így mondtam neki, hogy menjünk a sulival szemben lévő parkba és beszélgessünk egy kicsit.

Mikor odaértünk egy kissé eldugottabb részére a parknak, megálltunk és leültünk a padra. Itt senki sem fog minket zavarni, mivel erre ritkán járnak. - Szerettem volna veled beszélni valamiről. - mondtam
- Miről? - kérdezte
- Kettőnkről... Arról, hogy most hogyan tovább?
- Nem igazán tudom. Mármint... Nem azt. Szeretlek téged és veled akarok lenni, csak nem tudom, hogy helyes-e amit teszek. Tommal nem rég szakítottam és nem tudom, hogy amit érzek, az valódi, vagy csak azért érzem azt amit, mert megmentettél.
- Tudod mit? - És ekkor meg fogtam a kezét és közelebb húzódtam hozzá egy kicsit. - Tudom, hogy most nehéz neked, de türelmes ember vagyok és minden úgy lesz, ahogy te szeretnéd. Na de mit szólnál hozzá, hogyha el vinnélek a jövő héten egy igazi randira?
- Rendben van, ennek nagyon örülnék.

Nem is hallottam, hogy valaki közeledik hozzánk, amúgy rám nem köszön és ezzel egyidejűleg a frászt hozza rám. - Sziasztok! - mondta Christian.
Mikor megfordultam, Christian és a barátnője, Elena állt a hátam mögött.
- Sziasztok! Tesó, az isten áldjon meg. Mi a franc vagy te, hogy ilyen halkan ide tudtál, vagy tudtátok lopakodni? Majd ki ugrott a szívem.
- Bocsánat, nem volt szándékos. - esedezett. Nem lehet, hogy ti voltatok annyira elmerülve a beszélgetésben annyira, hogy észre sem vettétek, hogy jövünk?
- Hát, az könnyen megeshet.
- Jajj, hogy milyen illetlen vagyok... Aaron! Ő itt a barátnőm, Elena.
- Nagyon örülök, hogy végre személyesen is meg ismerhetlek. Nagyon sok jót hallottam már rólad. Egyszerűen be nem áll Chrissnek a szája néha. Elena! Had mutassam be én is neked a barátnőmet, Jessicát. - Nagyon örvendek, mondta Elena. - Én úgyszintén! - mondta Jess.
- Titeket mi szél hozott erre? - kérdeztem.
- Igazából csak sétálgatunk és egy csendes kis zugot kerestünk, amíg nem kell órára menni.
- Akkor csak a mi példánkat akaratától követni. Van valami tervetek ma estére? Átjöhetnétek hozzám. Egy kicsit beszélgetünk, iszogatunk, elhülyülünk. Na mit szóltok? Persze, ha neked is jó életem?! - fordultam Jesshez.
- Persze, úgy sincs semmi dolgom.

Még megbeszéltük, hogy este 7 re jönnek át, aztán mindannyian mentünk be a suliba, órára.
A nap az egész jól, és viszonylag gyorsan telt. Hál istennek nem jutott egy tanárnak sem eszébe, hogy dolgozatot írasson. Néhány szünetben találkoztam Jessel is, ami még jobbá tette a napomat.

Suli után, haza vittem Jesst, hogy elkészüljön Ő is az estére, aztán hazafelé menet elmentem a boltba, hogy vegyek valami innivalót, meg valami nassolni valót. Vettem egy pár doboz sört, bort, whiskey-t, kólát, meg chipseket, aztán elmentem egy közeli ekszerészhez, hogy meg lepjem Jesst valami széppel. Kiválasztottak neki, egy ezüst nyakláncot, meg egy medált rá, amibe bele gravíroztattam a neveink kezdőbetűjét, majd vettem hozzá, egy dísz dobozt és hazamentem, de még út közben beugrottam egy virágoshoz és vettem egy szál vörös rózsát.

A szüleim késő estig dolgoznak, Benjamin pedig azt mondta, hogy valami haverjával megy el valahova, szóval ő sem várható haza olyan korán.

Jessnek megígértem, hogy este 6 ra érte megyek, de addig még viszonylag elég sok időm van, éppen ezért kicsit kipofoztam a lakást egy kicsit. El mosogattam, ki porszívóztam, aztán a nappaliban lévő asztalra felhalmoztam a piát, meg a nassolni valót, aztán felmentem a szobámba én is készülődni.

Letusoltam, átöltöztem, aztán ránéztem az órára és rájöttem, hogy el is indulhatok Jessért.

Mielőtt még elindultam volna, elővettem Jess ajándékát, és az ágyamra tettem a rózsaszállal együtt.

Az út gyorsan eltelt, és már a háza előtt is voltam. Dudáltam egyet és már jött is kifelé Jess. Szia édes! - mondtam neki mihelyt beült a kocsiba, és adtam neki egy csókot. - Szia. Már alig vártam, hogy ideérj. Tudod mi jutott eszembe? Hogy most leszek nálad először.
- Igen, tudom. Épp ezért, van egy meglepetésem a számodra.
- Milyen meglepetés?
- Majd megtudod, ha odaértünk hozzám.
- Jajjj Aaron, ne csináld már. Majd még öl a kíváncsiság.
- Cica, nyugalom. Annyit mondok, hogy biztosra veszem, hogy nagyon fogsz örülni.

Adtam meg Jessnek egy csókot, hogy minden képen kibírja hazáig és elindultam. Az úton folyamatosan faggatott, de természetesen nem szedett ki belőlem semmit. Egy pár percre még a durcit is bevágta látszólag, de nem bírta sokáig, úgyhogy lebukott.

Leparkoltam a ház előtt, aztán át siettem a másik oldalra, hogy udvariasan kinyissam az ajtót Jessnek. Kiszállt az autóból, megállt mellettem, megfogta a kezem és úgy indultunk el a bejárati ajtó felé. Kinyitottam az ajtót, és előre engedtem Jesst. Jess csak állt, tágra nyílt szemekkel és nézte a ház berendezését. - Aaron! Nem is mondtad, hogy ekkora határok van. - mondta meglepődötten.
- Nem kérdezted Cica.. Na gyere, mutatok neked valamit.

Levettük a cipőt és a kabátokat, majd elindultunk fel az emeletre, a szobámba, az ajándékához. Benyitottam a szobámba és előre engedtem Jesst. Jess belépett a szobába, és megállt, majd szépen lassan elindult és mindent megnézett. Megnezte a képeket a falon a családomról, megnézte a kilátást az erkélyről, az íróasztalomat, ami úgy szintén tele volt képekkel. Aztán pedig megfordult és megállapodott a szeme az ágyamon, amin egy szál rózsa volt, és az ajándéka.
- Menj oda és nézd meg az ajándékod.-mondtam neki.

Szépen lassan oda sétált az ágyhoz, leült, a kezébe vette a rózsát és beleszagolt, aztán letette az ágyra és a dobozát vette a kezébe és kinyitotta. Valósággal csillogtak a szemei mikor meglátta a doboz tartalmát. Leültem mellé, elkértem tőle a láncot és felcsatoltam a nyakába. Megfogta a medált a kezébe és csak annyit kérdezett, hogy miért? - Azért, mert megérdemled Cica. És mert szeretlek!

Nem szólt semmit, csak a nyakamba ugrott és megcsókolt.