Aaron Stone ezredes

15. rész

Reggel nem keltem korán. Az éjjeli balhénak köszönhetően fáradt voltam ugyan, de korántsem annyira, hogy ne tudtam volna megoldani egy kávéval. Lementem a konyhába, és főztem egy kávét. Lépteket hallottam a lépcső felől. Gondoltam, hogy ki az, így odaszóltam, hogy kér-e ő is kávét.

- Te is kérsz kávét Beni?
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?
- Hát, anyáék elmentek dolgozni, úgyhogy gondoltam, hogy csak te lehetsz. Persze, biztos nem lehettem benne, mert mint tudod, már tévedtem.
- Na igen... Majdnem meg folytottal, és egy fegyvert nyomtál a fejemhez. Szép kis tévedés, nem mondom.
- Már bocsánatot kértem, de akkor megteszem meg egyszer. SAJNÁLOM!!!
- Meg van bocsátva.
- Szóval, akkor kérsz kávét?
- Igen, kerek.

Kitöltöttem mind a kettőnknek a kávét, leültünk az asztalhoz és beszélgettünk. - Hogy tudtad ilyen jól titkolni azt amit csinálsz? - kérdezte

Kicsit gondolkodtam mit válaszoljak. Lenéztem a kávés csészémre és elkezdtem kevergetni benne a kávét.
- Tudod, nem ment soha olyan könnyen, mint ahogy te azt gondolod. Rettenetesen nehéz hazugságban élni. Már nagyon sokszor el akartam mondani.
- Nekem elmondtad.
- Igen, mert nem volt más választásom. Azok után amit tettem, megérdemelted, hogy tudd.
- Anya és apa nem érdemelné meg?
- Nem erről van szó. Biztosan nagyon aggódnának és azt nem szeretném. Valószínűleg elleneznék is. Egyébként beadtam egy kérvényt, hogy elmondhassak mindent, mert már belefáradtam a titkolózásba.
- Na és szereted amit csinálsz?
- Nagyon szeretem, csak egyetlen egy dolgot utálok. Hogy állandóan hazudnom kell. Nyilván nem mondhatok el mindent, de legalább azt tudják, hogy milyen munkát végzek.

Örültem, hogy végre el tudtam valakinek mondani ezt az egészet. Ugyan tudja Christián is, de annak örülök a legjobban, hogy a másik aki megtudta, az Beni.

Azon gondolkodtam, hogy mivel lepjem meg Jesst. Arra gondoltam, hogy elviszem a megbeszéltek szerint vacsorázni, aztán pedig mivel senki sem lesz itthon este, csinálok neki egy kis meglepit itthon. A meglepetéshez viszont, szükségem van pár dologra, így el is kell mennem majd vásárolni is.

Beni már elment és azt mondta, hogy csak holnap este fog hazajönni, úgyhogy miénk az egész ház Jessel. Már elég ideje vagyunk együtt, így arra gondoltam, hogy ma jött el annak a napja, hogy a kapcsolatunk egy újabb szintjére lépjen. Mindennél jobban szeretem őt, és azt hiszem, hogy ezzel ő is így van.

Miután végeztem az otthoni teendőimmel, autóba ültem és elindultam a boltba és vettem pezsgőt. Mikor végeztem a vásárlással és kifizettem mindent, elindultam a legközelebbi virágos felé. Vettem két tucat vörösrózsát, ami az esti terveimhez elengedhetetlenül fontos.

Mihelyt hazaértem, kipakoltam a kocsiból és el kezdtem mindent a helyére rakni. Betettem a hűtőbe a pezsgőt, hogy kellemesen hűvös legyen, a virágokat pedig a szobámba.

Egyetlen egy gondolat, vagy inkább érzés nem hagyott nyugodni a jó kedvem ellenére sem. Az az autó, ami látszólag engem követett tegnap. Jelenteni ugyan nem jelentettem, de akkor is valamiért rossz érzésem van. Valakivel beszélnem kell a dologról...
Ki kerestem a telefonból Christian számát, és hívtam is...

Christian: Helló tesó! Mi újság?

Aaron: Hali! Nincsen semmi különös. Vagyis ...

Christian: Vagyis? Hallom a hangodon tesó, hogy van valami.

Aaron: Igazából, csak szeretném valakinek elmondani. Tegnap mikor hazafelé jöttem, az az érzésem volt, mintha követnének. Lehet hogy csak paranoiás vagyok a történtek miatt, de nem tudom.