Aaron Stone ezredes

18. rész

Reggeli ébredésem után, rögtön tudtam milyen nap van ma, ezért elég szar kedvem is volt. Ma lesz Tom temetése. Van az a mondás, hogy:

"Halottról jót, vagy semmit."

Egész végig ez járt a fejemben. Tom követett el hibákat, de mégsem tudom azt megtenni, hogy szidjam őt azért, amit tett. Igazán szörnyű, hogy így kellett meghalnia, értelmetlenül. Mégis az fáj a legjobban, hogy bár tudom, hogy kik ölték meg de nem mondhatom el Jessnek. Ehelyett, most elkísérem a temetésére.

Mintha bármit is jóvá tehetnék ezzel...

De mégis! Ha jóvá nem is tehetem, mert valóban, tényleg nem tehetem, megtalálom azokat akik a haláláért felelősek. Erre meg esküszöm!

Miközben ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, rájöttem, hogy a tegnap esti dupla randi ellenére és annak jótékony hatására mégis kibaszottul depis nap elébe nézek. Csaknem életem legszarabb napja elé.

Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek egyet tusolni, hogy valamiféle képen tisztuljon az agyam a depis gondolatoktól. A tusoló alá álltam, és csak folytattam magamra a vizet. Így állhattam ott, kb 20 percen keresztül, és a gondolatokkal küzdöttem a fejemben. Miután már kicsit kezdett tisztulni az agyam, kiszálltam a tusoló alól, meg törölköztem, és vissza mentem a szobámba, majd le a konyhába, hogy reggelizzek valamit.
Mikor leértem, Beni a konyha asztalnál ült és reggelizett.

- Jó reggelt! - mondtam
- Jó reggelt, Stone ezredes! - kicsit ijedten és tágra nyílt szemekkel néztem rá, a megszólítás miatt
- Benjamin!!!!! Kérlek...
- Nyugi, anyáék nincsenek itthon.
- Épp elég embernek kell így hívnia már Benjamin. Te ne akarj közéjük tartozni.
- Most, hogy mondod, tényleg nem akarok. Amúgy meg, mi baj van? Elég nyitott vagy?
- Valóban? Akkor a tusolás nem sokat segített...
- Most komolyan... Mi a baj?
- Ahhh ... Ma van Tom temetése, délután.
- Ja, hát akkor érthető.
- Amúgy anyáék hol vannak?
- Apa dolgozik, anya pedig még számomra is furcsa volt.
- Mert?
- Amikor lejöttem telefonon beszélt valakivel, de elég ideges volt és amikor meglátott letette a telefont és elviharzott.
- Érdekes...
- Te, Aaron! Jess hogy van?
- Hát, elég szarul.
- Amúgy csináltam melegszendvicset. Van még, ha reggeliznél.
- Ohh az jó lesz. Köszi. Úgyis régen ettem már.

Leültem az asztalhoz és meg reggeliztem. Meg kell hagyni, az öcsém egész jól ért a meleg szendvicshez.

Azután, hogy elfogyasztottam a reggelimet, felmentem a szobámba és felhívtam Jesst.

Jess: Szia Aaron!

Aaron: Szia Cica! Hogy vagy?

Jess: Hát, nem a legjobban. Nem aludtam valami jól. És te?

Aaron: Hát, nekem az alvással éppen nem volt gondom, de mikor felébredtem, már annál több, mikor rájöttem milyen nap van ma.

Jess: Ja, értem. Nem tudom, hogy valóban jó ötlet -e elmenni a temetésre.

Aaron: Cica! Szerintem igen. Ennyit Tom is megérdemel még.

Jess: Igazad van.

Aaron: Na látod. Cica! Most mennem kell, ha nem baj, jó? Délután 4-re akkor érted megyek.

Jess: Persze, menj csak. Szeretlek! Szia!

Aaron: Én is szeretlek! Szia cica!