Aaron Stone ezredes

10. rész

El váltunk egymástól és egymás szemébe néztünk. - Én is szeretlek Aaron! Mindennél jobban...
Újra megcsókolt, majd bele túrt a hajamba én pedig szépen lassan lefektettem az ágyra. Csókoltam a nyakát, majd a kezemet szépen lassan be vezettem a pólója alá és simogattam gyönyörű testét. Csak egy-egy pillanatokra váltunk el egymástól, vagy azért, hogy levegőhöz jussunk, vagy azért, hogy egymás szemébe nézzünk. Legnagyobb sajnálatomra, megszólalt a csengő.
- Ezek Christianek lesznek. - mondtam
- Mi lenne, ha nem nyitnánk ajtót? Ezerszer jobban is eltölthetnénk ezt az estét.

Eléggé nehéz volt ellenállni ennek az ajánlatnak, de tudtam, hogy nem lehet. Nem azért, mert nem akartam, hanem azért, mert ezt sokkal szebben, jobban és romantikusabban akartam csinálni.

- Nem lehet. Kint van az autóm, és biztosan látták. Meg van itt még valamit. Nem így szeretném csinálni. Szeretném, ha eljönne az ideje, hogy egy sokkal szebb, jobb és romantikusabb estét teremtsek, amire mind a ketten boldogan gondolunk vissza.
- Nem tudom hol voltál te eddig...

Lementünk ketten, kézenfogva és ajtót nyitottunk. Christian és Elena tágra nyílt szemekkel néztek minket és egyszer csak elnevették magukat.
- Most mi van? - kérdeztem
- Áhh semmi-semmi. - mondta Christian. Csak úgy látom valamit meg zavartunk...

Jessel egymásra néztünk, majd én észre vettem a nyakán egy apró szívás nyomot, amit több mint valószínű 2 perce csináltam neki.

- Már bocs tesó, de rák vörösek vagytok mind a ketten, de ha ez nem is lenne elég Jessica nyaka ki van szívva. - mondta Christian

Jessel elnevettük magunkat, majd még mindig az ajtóban várakozó Elenát és Christiant beengedtük a házba. Behívtuk őket a nappaliba és mondtam, hogy üljenek le. Úgy nézték az asztalt, ahova már előzőleg mindent kikészítettem, mint aki még nem látott piát. - Mi van? Túl kevés a pia? Vagy mi?
- Ohhh dehogy ... Kitettél magadért rendesen.
- Akkor jól van. Ki mit kér? Whiskey-kóla?
- Jah, persze. Jöhet!

Kitöltöttem mindenkinek amit kért, aztán én is leültem. Jessel össze kulcsoltuk a kezünket, majd adtunk egymásnak egy csókot.
- Komolyan mondom, öröm rátok nézni. Örülök, hogy végre találtál már valakit tesó, aki megtöri azt a kő kemény szívedet.
- Te miről beszélsz? Az én szívem soha nem volt kőből. - majd elröhogtem magam. Na jó, talán mégis egy kicsit, de úgy látszik Jessnek sikerült meglágyítania.

Már este 9 körül járt, és mi nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk, bár több mint valószínű, hogy annak az alkohol mennyiségnek is köze van a hangulatunkhoz, amit már ledöntöttünk. A Whiskeynek már csak az alján volt, és a sör is fogyóban volt, szóval át kellett térnünk lassan a borra is. Mivel még elég sok időnk volt, azt gondoltam, hogy egy kicsit akár jatszhatnánk is.
- Mit szólnátok egy kos játékhoz? Mondjuk felelsz, vagy mersz?

Mindenki rábólintott az ötletemre és már majdnem elkezdtük a játékot, mikor a mobilom megszólalt. ...Anya...

Anya: Szia kis fiam! Minden rendben van otthon?
Én: Szia Anya! Persze.
Anya: El kellett utaznunk egy megbeszélésre apáddal, ezért csak holnap este érünk haza.
Én: Rendben van.
Anya: Az öcséd ma az egyik barátjánál alszik, úgyhogy ne várd haza. Jók legyetek.
Én: Okés.
Anya: Puszi, sietünk haza.
Én: Okés, Szia!

Van egy jó hírem! A szüleimnek sürgősen el kellett utazniuk, szóval csak holnap este jönnek haza. Az öcsém pedig az egyik haverjánál alszik. - Te mázlista. Akkor most már tiétek az egész ház tesó. - majd elröhogte magát.

Olyan sejtelmesen mondta és úgy nézett mind a kettőnkre, hogy egyből leesett hogy értette az utóbbi mondatát. - Megkérhetlek, hogy foglalkozz a saját dolgodda, de legfőképpen a saját barátnőddel! - és mind elröhogtük magunkat, ő pedig mint aki teljesen megbánta előző kijelentését, lehajtotta a fejét. Nagyon jól tudta játszani az ártatlant, ha kellett.