Aaron Stone ezredes

13. rész

Reggel rettenetesen fáradtan ébredtem, amit a tegnap este hatásának tudtam be. Annyira örültem, hogy a suliban egy hetes szünet van, hogy az valami hihetetlen. Nem biztos, hogy túl éltem volna a napot ilyen fáradtan. Próbáltam vissza aludni, de miután nem ment, lementem és meg ittam egy kávét de utána is úgy éreztem magam, mint akit agyon vertek. Mikor eszembe jutott, megnéztem a telefonomat, hogy volt-e rajta valami üzenet, mert tegnap már eszemben sem volt.

Jess írt még az este. Írtam neki egy üzenetet, de még mielőtt elküldhettem volna, megcsörrent a telefonom, de nem vettem fel azonnal. Mi van, ha már megtudta, hogy Tom meghalt, vagy ha nem is tudja, hogy titkolhatnám el előle?

Aaron: Szia életem!

Jess: Aaron!! Most hívtak, hogy Tom meghalt. Az anyja hívott fel. - mondta ingerülten.

Aaron: Úr isten! Mi történt?

Jessica: Azt mondták, hogy megölték. - kezdett el sírni a telefonban. Miért ölhették meg? Már nem szeretem, meg egy bunkó paraszt volt, de soha nem kívántam volna neki ilyet. A családja teljesen ki van borulva.

Aaron: Annyira sajnálom. Nem érdemelt ilyen halált, attól, ahogy viselkedett.  Tudod mit kicsim? Nem soká ott vagyok nálad, és veled töltöm a délutánt jó?

Jessica: Az nagyon jó lenne. Szeretlek! Akkor Szia.

Aaron: Én is szeretlek! Szia cica!

Nem sokára el is indultam Jesshez. Beszálltam a kocsiba, aztán elindultam. Nem tartott sokáig az út, gyorsan odaértem Jesshez. Leálltam a házuk előtt. Mielőtt bementem volna a fegyveremet a kesztyűtartóba tettem és a rádiómat pedig a zsebembe. Kiszálltam, bezártam az autót, és elindultam az ajtó felé. Kopogni sem kellett, Jess már nyitotta is az ajtót. Megöleltem, meg csókoltam. - Sajnálom édesem. Tudom mekkora egy barom volt, de el sem tudom képzelni a családja most mit érezhet.

Bezártuk az ajtót és Jess csak ölelt. El sem engedett.

- Gyere cica, menjünk fel a szobádba és majd ott beszélgetünk, esetleg nézhetünk filmet.
- Inkább csak beszélgetni szeretnék.
- Jól van. Gyere.

Meg fogtam a kezét és felmentünk az emeletre. Bementünk a szobájába és lefeküdtünk az ágyra, Jess pedig a mellkasomra feküdt.

- Sajnálom, hogy így kell látnod. Képzelem milyen érzés lehet neked hogy siratom az exemet.
- Semmi baj cica, nem biztos hogy ez lesz életem egyik legszebb délutánja de tudom hogy amilyen szemét módon viselkedett, de te sem akartad volna hogy így kelljen meghalnia és ilyen fiatalon.
- Egyszerűen nem tudom elképzelni hogy kinek és mit árthatott. Nem volt egy rossz ember, soha nem kereste a bajt.
- Cica, az is lehet hogy éppen rosszkor volt rossz helyen. Nem tudsz valami körülményt hogy hol ölték meg?
- Nem csak annyit mondtak hogy egy erdőben találtak rá.
- Szeretnél elmenni a temetésére?
- Nem tudom. Talán.
- Nincs azzal semmi baj cica, ha szeretnél. Ha szeretnéd én is elmegyek veled.
- Szeretnék, és szeretném hogy ha te is velem jönnél.
- Rendben.

Nem igazán tudtam hogy hogyan vígasztalhatnám meg. Inkább csak hagytam hogy ki sírja magából azt a rengeteg fájdalmat. Egy óra telt el mire végre megnyugodott és elaludt a mellkasomon. Most már én is sokkal nyugodtabb voltam. Egyfolytában pörgött az agyam, és nem tudtam hová tenni, hogy miért ölhették meg. Ha Jess megtudná hogy valójában hogy halt meg egészen biztosan kiborulna még ennél jobban is. Örülök neki hogy csak ennyit tud az egész esetről. Kis idő múlva behunytam a szememet és én is elaludtam.