Aaron Stone ezredes

26. rész

Christian szemszöge:

Nem semmi pár napon vagyunk túl. Úgy érzem mintha évekig távol lettem voltam a Földtől és a legfontosabb személytől az életemben, Elenától. Ma este végre találkozom vele és elmonhatom neki mindazt ami történt, remélem jól fogadja majd. És ha minden jól megy egy bejeltéssel is készülök neki.

Este nyolcra megyek érte. Addig míg van egy kis időm, hogy rendbe szedjem magam és a gondolataim, illetve előkészítsem a terepet.

Gyorsan elszaladt az idő, .már fél nyolc volt mire mindennel végeztem, szóval autóba szálltam és siettem Elenahoz. Nem viccelek, a torkomban dobogott a szívem amikor becsöngettem hozzájuk. Mi lesz ha csak kiabál velem és elküld melegebb éghajlatra, amit mondjuk meg is értenek hiszen jó pár napja nem is tudott elérni, mindössze annyit tudod rólam hogy elutaztam.

Ezen gondolatok jártak a fejemben, amikor az ajtó kinyílt és ott állt előttem Ő, kis nyári ruhájában az elengedhetetlen nyuszi füles papuccsával a lábán. Először meg sem tudott szólalni csak nézett rám mint aki meg soha nem látott embert, majd hirtelen a nyakamba ugrott és zokogni kezdett.
Hirtelen nem tudtam hová tenni ezt a reakcióját, így hát szorosan magamhoz húztam és vártam még megnyugszik.

Pár perc után engedett az ölelésen és szigorúan a szemembe nézett.
- Te hol voltál az elmúlt pár napban? És ne akard nekem beadni hogy elutaztál egy olyan helyre, ahol még térerő sincs! Már a legrosszabb dolgok jutottak az eszembe.
Magyarázatot kérek most rögtön Christian!
- Mindent elmondok az elejétől kezdve de kérlek most nyugodj meg, és gyere el velem valahová.
- És mégis hová? - kérdezte Elena.
- Majd meglátod szerelmem, legyen meglepetés!
- Rendben csak hozom a táskám- egyezett bele.
- A kocsiban leszek, siess kérlek!
- Te  csak ne siettes engem! - háborodott fel, és összeráncolta cuki kis homlokát.
- Jól van na, akkor csak igyekezz- finomítottam a kérésemen.

Vissza sétáltam a kocsihoz és pár perc múlva Elena és csatlakozott hozzám. Beindottam a autót és elindultam. Persze az út nem telt csöndesen, a kérdések tovább záporoztak felém, de én mindre csak azt mondtam:
- Nemsokára mindre megkapod a választ.
Ebbe természetesen nem nyugodott bele de mondjuk úgy az út hátralévő részében próbálta türtőztetni magát.

Nemsokára megérkeztünk egy lakóparkhoz a város külső részében. Kerestem egy szabad helyet és szerencsére hamar találtam is egyet. Leparkoltam, kiszálltam és siettem Elenanak is ajtót nyitni. Miután kiszalltunk kezén fogva sétáltunk fel a lakásba.
Mikor az ajtó elé értünk elővettem a kulcsot, kinyitottam az ajtót és előre engedtem Elenát.
Miután be léptünk az előtérbe Elenanak tátva maradt a szája
- Kie ez a lakás életem? -kérdezte meg mindig csodálkozva.
- Miért tetszik? - kérdeztem vissza.
- Igen, nagyon pont olyan, mint amilyennek meg álmodtam a jövőbeli közös otthonunkat.
Ennek örülök, ugyanis ...- de már nem tudtam befejezni a mondatom, ugyanis hirtelen a nyakamba ugrott és mézédes csókjával fojtotta belém a szót.
Mikor elszakadtunk egymástól végre be fejezhettem a mondatom.:
- ... ugyanis drágám ha akarod akkor ez lehet közös életünk első mérföldköve.
- Igen akarom baba! Mindennél jobban! - adta meg nekem ezzel azt a választ, amire én is nagyon vágytam.
- De akkor most üljünk le életem, és elmondok neked mindent ahogy ígértem- kezdtem bele e történetbe, miközben a nappaliba kísertem és elhelyezkedtünk a kanapén.
- Szép sorjában elmondok mindent és szeretném ha végig hallgatnál.
- Rendben figyelek életem- és így is tett, az egész monologom alatt csüngött minden egyes szavamon. Néha láttam hogy a hirtelen felhúzza a szemöldökét, vagy a szája elé kapta a kezét döbbenetében de, tényleg nem szolt közbe. Mikor látta, hogy már nem szeretnek semmi mást mondani meglepő kijelentést tett.
- Ez amit itt most mondtal a legbüszkébb barátnőve tett engem. Mert te egy hős vagy, és nem csak az enyém hanem az egész világé. Sejtettem hogy amikor már több napja nem halottam felőled valami komoly dolog miatt vagy távol, de hogy ez legyen az a fontos ügy az számomra hihetetlen. Örülök hogy most már itt vagy mellettem és már nincs több titok ugye?
- Hát ... - kezdtem bele.
- Na mi az mond, ezután már bármi jöhet.
- Akkor csukd be a szemed! - kértem meg ő, aki ugyan kicsit óckodva de becsukta szemeit.
Ekkor be siettem a szobába és egy nagy masnival átkötött dobozzal tertem vissza, amit az ölébe helyeztem.
- Kinyithatod- mondtam Elenanak .
- Ez meg mi?- kérdezte a nagy csomagot bámulva.
- Nyisd ki és meg tudod! De csak óvatosan.. - figyelmeztettem.
Mint egy sebész operáció közben, olyan pontossággal bontotta ki Elena a csomagot, majd mikor felnyitotta a dobozt egy arany színű cocker spániel kölyök dugta ki rajta a fejét, majd két mancsat is.
- Hát ő meg kicsoda? - nézett rám tágra nyílt szemekkel életem szerelme.
- Ő a mi első közös kis gyermekünk. De a névadás rád vár életem mert abban tudod hogy nem vagyok valami jó...

Pár héttel később Elena Márli és Én berendezkedtünk az új lakásba, és megkezdtük életünk egy új fejezetét.