Aaron Stone ezredes

12. rész

Mihelyt letettem a telefonomat, padlógázzal hajtottam el Jess háza elől. Tom nem volt egy szent, de halvány lila gőzöm sincs, hogy kinek lehetett útjában. Egyszerűen nem tudom elhinni. Nem földi eredetű fegyver végzett vele? Egyáltalán hogy lehet az? Nem igazán tudom elképzelni. Vagy lehet hogy idegenek vannak a földön? De ha igaz is lenne, hogyan jutottak el idáig? Nagyon sok kérdés, és mind rohadtul megválaszolatlan. Mégis a legfontosabb kérdés az jelen esetben, hogy mit keresnek a földön, és hogyan jutottak át a védelmünkön, ha valóban itt vannak.

Gyorsan hazaértem. Bementem a házba és anyával találtam szembe magam. Gondolom megvárta, hogy hazaérjek a megbeszéltek szerint.
- Hát te még ébren?
- Igen, kíváncsi voltam tartod-e magad ahhoz amit kértem.
- Megígértem nem ? Na megyek aludni, ha nem baj, mert eléggé fáradt vagyok. Jó éjt. - köszöntem el és siettem a szobámba.

Végülis bejött amit akartam. A célom az volt, hogy lásson hazaérni, így nem fog gyanút. Gyorsan megkerestem a rádiómat a szobámba és hívtam a hajómat, mert szükségem volt egy fuvarra.

- Stone az Apollo-nak!
- Itt Marks uram!
- Kellene egy fuvar Marks. Sugározzon kérem a Parancsnokságra.
- Készüljön uram...

Pillanatokon belül a Parancsnokságon is voltam, a tárgyalóban, ahol Landry tábornok már várt.

- Köszönöm Marks, vége.

- Elnézést uram, de úgy láttam a legjobbnak, ha sietek. - mondtam a tábornoknak
- Jól tette ezredes. Jöjjön velem!

Elindultam a tábornokkal a gyengélkedő felé. Mikor odaértünk, bementünk és már ott várt minket Dr. Lam.

- Jó napot ezredes! Tábornok... - köszöntött mindkettőnket.
- Dr. Lam, kérem megmutatná az ezredesnek a holttestet? - kérte a tábornok
- Jöjjenek utánam.

Át vezetett minket egy másik szobába, ahol ott feküdt letakarva Tom egy boncasztalon.

- A halott neve, az iratai alapján, Tom Vennings. A város szélén találtak rá vadászok, az erdőben. Azonnal értesítették a hatóságokat, akik pedig minket.

- És hogyan halt meg? - kérdeztem Dr. Lam-et.
- Az a véleményem, hogy rettenetes kínok között. Egy csomó zúzódás borítja mindenhol a testét. A jelek arra utalnak, hogy megverték, majd megkinozták. Mind a két lábát meglőtték, de azt nem tudom, hogy előtte-e, vagy utána, de egy Goa'uld kínzó eszközzel is megkínozták, a végén pedig fejbe lőtték, ami a halálát is okozta. A golyó, amit a fejéből kiszedtem, nem Földi eredetű fémből készült.
- Jöjjön velem ezredes. Van valami amit még tudnia kellene.

Elindultunk vissza a tárgyalóba. A tábornok nem szólt egy szót sem amíg oda nem értünk.
- Üljön le ezredes. Valószínűleg néhány hete már itt vannak a földön, de még nem tudjuk, hogy kik, és miért. Még további 2 helyről jelentettek gyilkosságokat. Ugyan úgy fejbe lőtték az áldozatokat és megkínozták őket.
- Mégis hogy a fészkes fenébe kerülnek idegenek a földre?
- Ezt en is nagyon szeretném tudni. Dolgozunk a kiderítésén, de még nem jutottunk sokra. Azonban nem ez a leg aggasztóbb, hanem az, hogy miért vannak a földön és ezt nem tudjuk.

Hirtelen megszólalt a csengő, ami arra figyelmeztet, hogy aktiválták a kaput. A tábornokkal együtt lementünk a vezérlőbe, hogy ki tárcsázott be.
- Jelentést kerek őrmester! - mondta a tábornok.
- Megérkezett az azonosító uram. A Tok'rák azok!
- Engedje át őket.
- Igenis!

- Kíváncsi vagyok mit akarhatnak ilyenkor. - mondtam.
- Ez hamarosan kiderül...

Lementünk a tábornokkal az indító csarnokba és ott vártuk a vendéget.

- Ren'al... Örülök hogy látom. - mondta a tábornok. Minek köszönhetjük a látogatást?
- Köszönöm szépen. Fontos jelentést tett az egyik ügynökünk, aki beépült a Lucian szövetségbe.
- Miről lenne szó?
- Nem folytathatnánk ezt a beszélgetést egy zártabb helyen kérem?
- Természetesen. Kövessen.

Felmentünk a tárgyalóba és leültünk.

- Tábornok! Attól tartok a Föld nagy veszélyben lehet. Mint ahogy említettem, az egyik beépített ügynökünk igen aggasztó jelentést tett. Úgy tudjuk, hogy a Lucian szövetség néhány embere itt van a Földön.
- Micsoda? Lehet tudni, hogy miért?
- Az a hír járja, hogy keresnek valakit.
- Azt lehet tudni, hogy kit?
- Aaron Stone ezredest!
- Mégis miért? - kérdeztem.
- Ismerős önnek az a név, hogy Natan?
- Igen.
- Ő küldött egy csapatot, hogy keressék meg, és vigyék elé azért, mert körülbelül egy hónapja megtámadta és elpusztította a szövetség néhány hajóját S ezzel igencsak feldühítette őket.
- Ez nevetséges. Már elnézést. Csupán védekeztünk és mi is épp hogy meg úsztuk épp bőrrel.
- Akkor már legalább tudjuk, hogy kik vannak a földön, akik hullákat hagynak maguk után. A gyengélkedőn ott van lent egy ember akivel több mint valószínű hogy ők végeztek és még további kettőről értesültünk. - mondta a tábornok.
- Számunkra még csupán egy valami nem világos. Elég nagy probléma, és veszteség a számukra hogy elpusztította két hajójukat, de véleményem szerint nem ez lehet a fő oka annak, hogy keresik magát, de sajnos azt nem tudjuk mi az igazi indíték.
- Szerintem is kell, hogy legyen itt még valami.
- Most sajnos mennem kell, csak figyelmeztetni szerettem volna önöket, hogy legyenek nagyon óvatosak.
- Köszönjük szépen Ren'al. Igazán sokat segített.

Le kíséretük Ren'al-t az indító csarnokba és miután elment, a tábornokkal még sokáig beszéltünk. Megpróbáltunk megoldást találni a kialakult problémára és megpróbáltunk arra is rájönni, hogy vajon mi is lehet a valódi indítékuk.
A tábornok azt akarta, hogy maradjak egy védett helyen amíg az ügy le nem zárul, de nem mentem bele, már csak a családom védelmében sem.
A tábornok belement, hogy hazamenjek, de csak azzal a feltétellel, hogy folyamatos megfigyelés alatt fogják tartani a házamat. Mivel már elég későre járt szóltam Marks-nak, hogy vigyen fel az Apollóra.

- Stone, az Apollónak!
- Itt Marks.
- Sugározzon fel!
- Igenis uram.

Már a hajómon is voltam.

- Marks! Szeretném tudni, hogy hogy a fenébe juthattak el a földre idegenek és hogy mivel. Hogyhogy nem vettük észre?
- Nekem volna egy elméletem uram. Emlékszik, hogy úgy egy hónapja a Daedalus egy hipertér aktiválást vizsgált ki a Földtől nem messze? A gyűjtött adatok alapján azt gondolom, hogy az egy Goa'uld anyahajó lehetett.
Gondolom egy kisebb hajót hozott ami rendelkezik álcázással és ami így könnyedén eljuthatott észrevétlenül a Földre.
- Azt akarom, hogy keressék meg azt a halyót, ha valóban létezik.
- Mindent megteszünk uram!
- Sugározzon haza kérem.
- Máris uram!

Pár másodperc múlva, már a szobámba találtam magamat. Most már csak egy kicsit meg kellett nyugodnom. Már éjfél is elmúlt. Következő lépésben elővettem a fegyveremet, ami az egyik szekrényemben volt elrakva és betöltöttem a tárat, aztán a párnám alá raktam és lefeküdtem aludni. Nem igazán tudtam aludni az idegességtől, csak egyfolytában forgolódtam az ágyban és gondolkodtam. Még mindig ugyanaz járt a fejemben. Miért akarnak elkapni.