Aaron Stone ezredes

7. rész

Reggel már ébren voltam azelőtt, hogy Jess felébredt, de nem épp úgy aludtunk, ahogy estéről emlékszem rá. Jess a mellkasomon feküdt és édesen szuszogott. Még csak 6 óra volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy hazaszaladok, átöltözök és mikor mikor vissza érek csinálok neki valami reggelit. Kicsit nehéz volt a döntés, hogy itt hagyjam-e, mert bár csak pár napja beszélünk úgy igazán és alig ismerem, de olyan jó volt úgy elaludni, hogy mellettem van és olyan jó volt úgy felkelni, hogy tudom, itt van mellettem, vagy inkább rajtam. Szép lassan felkeltem az ágyból, vigyázva arra, hogy nehogy felébredjen, felvettem a cipőmet és a kulcsokat is magamhoz vettem és elindultam az autómhoz.

Beindítottam és hazaindultam. Mikor hazaértem meg mindenki aludt, kivéve az öcsémet. Mikor beléptem a lakásba, vele találtam szembe magam.
- Szia öcsi!
- Szia Aaron! Te meg hol voltál?
- Anyáék tudják, hogy nem aludtam itthon?
- Nem. Miért, nem aludtál itthon? Amúgy nem válaszoltál.

Uhh basszus... Ráadásul saját magam árulom el.

- Elmondom, de ígérd meg, hogy nem mondod el és falatok is nekem, ha kell.
- Rendben, megígérem.
- Jessicanal aludtam.
- Micsoda? Az osztálytársad Jessica? És miért? Na jó... Sejtem, hogy miért, de mióta?
- Állj le öcskös! Semmi olyasmi nem történt, amire gondolsz.
- Akkor?
- Tegnap éjjel hívott sírva, hogy az ex barátja veri az ajtaját és üvölt segg részegen. Autóba ültem, és odamentem. Ha akár egy percet is kések, meg erőszakolja az az állat.
- uhhhh baszki. És jól van? Nincs semmi baja?
- Nem, időben érkeztem.
- A pasival mit csináltál?
- Fogalmazzunk úgy, hogy többé nem fogja zaklatni.
- A kezedet elnézve már tudom miért.
- Hát igen. Na de most megyek, tusolok, aztán megyek vissza hozzá. Anyáék ne tudják, hogy nem mentem suliba jó?
- Okés, de tudom, hogy van valami amit még nem mondasz el vele kapcsolatban.
- Ha lesz egy kis időm, el fogom mondani.

Azzal elindultam fel a szobámba és gyorsan letusoltam. Sokkal gyorsabb voltam talán, mint szoktam. Felöltöztem és indultam is, hogy az előtt vissza érjék, mielőtt felébred Jess.

Indítottam a kocsimat, és mentem a legközelebbi boltba, hogy vegyek néhány dolgot. Vettem tojást, bacont, mert azt szeretnék neki csinálni reggelire, meg vettem egy narancslevet is. Kifizettem mindent, aztán betettem a kocsiba amit vásároltam és indultam Jesshez. Leparkoltam a ház előtt és bementem a házba. Letettem a konyhába a cuccokat és felmentem az emeletre, hogy megnézzem Jesst. Jess még édesen aludt.

Vissza lementem a konyhába és azon gondolkodtam, hogy ez nem tulzas-e. Lehet nem is akar többet látni, vagy hogy reggelre megbánja, hogy felajánlotta, hogy maradjak itt. És bár kétségek között, de neki láttam a reggeli elkészítésének, mert örömet szerettem volna szerezni neki. Kerestem egy serpenyőt amit nehezen, de megtalaltam és feltettem a tűzre. Beletettem a bacont, amíg az sül, gondoltam megtérítek kettonknek. A teritessel gyorsan vegetmztem, és a bacon is megsült, mire a térítéssel végeztem. Kiszedtem egy tányérra a bocont és ütöttem 4 tojást a serpenyőbe majd azokat is meg sütöttem. Kiszedtem azokat is a baconok mellé és elkezdtem elmosni a serpenyőt, amiben sültek a dolgok. Mikor végeztem a mosogatással és megfordultam, Jess ott állt mögöttem.
- Jó reggelt. Hogy aludtál?
- Jó reggelt! Egész jóóól. Hát te mit csinálsz?
- Úgy gondoltam csinálok neked reggelit, mert biztosan éhes leszel, mikor felkelsz. Remélem nem baj? Ja, és hazaszaladtam átöltözni. - A következő pillanatban a nyakamba ugrott és átölelt.
- Én nem is tudom mit mondjak. Szóhoz sem jutok. Köszönöm, hogy csinaltal nekem reggelit és köszönöm a tegnap estét is. Annyira szégyellem magam, hogy bele rángattalak ebbe az egészbe.
- Semmi miatt nem kell szégyenkezned. De gyere és üljünk le enni, mert kihűl. Remélem szereted a bacont, és a tojást!? - néztem rá tágra nyílt szemekkel.
- Igen, szeretem.

Huhh.. Rögtön megnyugodtam. Leült Jess, én pedig tettem a tányérjára mindenből, aztán pedig a sajatomra is. Hozzákezdtunk a reggelihez. Jess megkóstolta és megdicsérte amit csináltam, mert nagyon ízlett neki  Mind a ketten csendben ettünk utána, miután végeztünk pedig össze akartam szedni a tányérokat, de Jess felugrott a székről, hogy majd ő összeszedi és elmossa. Mondtam neki, hogy hagyja csak, de nem tágított, végül kiegyeztünk, hogy én mosogatok, ő pedig öblíti és törölgeti a tányérokat. Mikor végeztünk a mosogatással, Jess felment, hogy letusoljon. Mikor lejött, mondta, hogy menjünk fel a szobájába, és nézzünk meg valami filmet.
- Na és mit szeretnél nézni? - kérdeztem.
- Nem is tudom. Talán egy romantikus vígjáték, ha neked is jó?
- Rendben, akkor válassz valamilyet.

Jess kiválasztotta a filmet és elindította. Ott feküdtunk egymás mellett, Jess pedig minél közelebb húzódott hozzám, míg a mellkasomra nem feküdt és így nézte tovább a filmet. Annyira jól éreztem magam és annyira jó volt látni, hogy Jess a mellkasomon fekszik, a film néhány jelenetén mind a ketten nevettunk. Annyira sokat nevettünk és olyan jól éreztük magunkat, hogy szinte túl szépnek is gondoltam, hogy igaz legyen. Már javában ment a film, épp egy halál romantikus jelenet volt, mikor egymás szemébe néztünk. Istenem, azok a gyönyörű kék szemek. Nem tudom, hogy miért tettem, de meg csókoltam és ő vissza csókolt, majd levegő híján elszakadtunk egymástól. Alig jutottam szóhoz.
- Én sajnálom. Ezt nem kellett volna. Most szakítottál a barátoddal. Még...

És ekkor egy másik csókkal belém folytotta a szót, de ez másabb volt, mint az előző. Sokkal durvább és követelőzőbb. Beletúrt a hajamba és úgy húzott magához. Meg fogtam a tarkóját és én is egyre vadabbul csókoltam, aztán megálltunk.
- Én szeretlek Aaron. Már elég régóta, de nem tudtam, hogy hogyan mondjam el. Emlékszel mikor múltkor oda mentem hozzád beszélgetni? Az azért volt, mert jobban meg akartalak ismerni. Már nagyon régen nem volt olyan jó Tommal és a végét járta a kapcsolatunk, csak idő kérdése volt, hogy kimondjam a végét.
- Én is szeretlek téged Jess, már elég régóta, de nem hittem volna, hogy valaha is lenne nálad esélyem. Meg hát volt barátod is.
- De már nincsen. Kérdezhetek tőled valamit?
- Persze, csak nyugodtan.
- Ha nem állítalak le tegnap este, mit csináltál volna Tommal?

Egy kicsit elgondolkodtam, mert egyáltalán nem volt helyes az, amit tettem vele, még annak ellenére sem, amit tett, bár tény, hogy megérdemelte.

- Nem biztos, hogy meg tudtam volna állni, ha te nem állítasz le és ezért rettentően hálás vagyok neked.
- Én pedig azért, amit tettél értem.
- Jess! Olyan 15 óra felé el kell majd mennem, mert lesz egy találkozóm de halvány lila gőzöm sincs mikor végzek. Ha szeretnéd, holnap reggel mehetnénk együtt a suliba.
- Értem. Az nagyon jó lenne. És mikorra jössz?
- 7:20-ra itt vagyok érted.
- Okés, már alig várom.

Néztük tovább a filmet, aminek elég nagy részét el is beszélgettük. Mikor vége lett a filmnek, még meg néztünk kettőt, de a másodiknak már nem jutottunk a végére, mikor mennem kellett sajnos.