Aaron Stone ezredes

17. rész

Éppen a szobámban feküdtem és olvasgattam, mikor csengettek. Tudtam hogy ki lehet az, így az ajtóhoz siettem és beengedtem Christiant.
- Szia tesó! Gyere beljebb.
- Szia! Na mi újság van?
- Talán üljünk le előbb. Kérsz valamit inni?
- Nem, köszönöm. Inkább kezdj el mesélni.
- Beni tud mindent...

Ahogy ezt ki mondtam, Christian arca eltorzult, amit meg is értettem jelen körülmények között.

- Micsoda?? Egyáltalán megkaptad már az engedélyt?- kérdezte
- Tudom... és igen, meg!
- Ez nagy lépés volt tőled. De miért neki mondtad el előbb?
- Nem volt más választásom.

Elmondtam Christiannak mindent, onnan kezdve hogy behívtak a bázisra.

- Te fegyvert fogtál a saját öcsédre? Te normális vagy? Vagy csak ennyire paranoiás?
- Nagyon sok minden történt mostanában és elővigyázatosnak kellett lennem. És talán igen, kicsit paranoiás is lettem.
- Na és konkrétan hogy fogadta?
- Egész jól, hogy őszinte legyek. Megértette a lényeget és ez a legfontosabb.
- Gondolod, hogy el fogja bírni a tehert?
- Beni sokkal erősebb, mint te azt gondolnád.

Elég sokat beszélgettünk még és már este volt mikor elment. Időközben Beni is hazaért, de a szüleink még csak holnapra voltak várhatóak. Írtam Jessnek lefekvés előtt egy üzenetet, hogy jó éjt kívánjak neki és megírtam azt is hogy a holnap mikor megyek érte, aztán lefeküdtem és gyorsan el is aludtam.

Reggel 9 óra körül keltem fel. Ki keveredtem az ágyból és elmentem letusolni. Mikor végeztem, lementem a konyhába és meg reggeliztem, majd elindultam felfelé a lépcsőn.
- Aaron! - Szól Beni, miközben felfelé mentem a lépcsőn.
- Igen?
- Gyere már légyszi egy kicsit.

Elindultam Beni szobája felé aztán beléptem az ajtón.

- Mondjad.
- Aaron! Légyszíves szólnál az embereidnek, hogy ne kövessenek mindenhová?
- Te miről beszélsz?
- Ne tedd nekem légyszíves a hülyét, mint aki nem tud semmiről. Csak kérlek tedd meg, hogy szólsz nekik.

Hogy őszinte legyek, halvány lila gőzöm sincs, hogy miről beszél az öcsém, ugyanis ilyen utasítást nem kaptak tudtommal, csak annyit, hogy figyeljék a házat.

- Mikor volt ez?
- Tegnap este.
- Biztos vagy benne, hogy ők voltak? Mert akkor nem jól végzik a dolgukat.
- Nem vagyok hülye!

Tényleg nem tudtam miről beszél, de úgy döntöttem nem mondom el neki az igazat, hogy senkit nem bíztam meg a követésével, pedig valljuk be, nem lenne egy rossz ötlet.

- Ez a saját védelmed érdekében történik.
- Szóval most elismerted?
- Szeretném, ha biztonságban lennétek.
- Megértem, de légyszíves. Van magánéletem!
- Meglátom mit tehetek. Oké ?
- Azt megköszönném.
- Jól van.

Miután kijöttem az öcsém szobájából, az enyémbe vettem az irányt és elővettem a rádiómat.

- Stone ezredes a megfigyelő kocsinak!
- Davidson őrnagy vagyok uram! Miben segíthetek?
- Őrnagy! Folyamatos védelmet kérek, persze csak diszkréten, tisztes távolból az egész családomnak! Kérem intézkedjen!
- Értettem uram!
- Ja és még valami! Jessica Ryan védelméről is intézkedjen!
- Igenis uram, máris intézkedem!
Uram! Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de van valami probléma?
- Még nem tudom biztosan. Stone vége!

Kicsit azért nyugodtabb vagyok, hogy megtettem a kellő óvintézkedéseket, de azért ideges is vagyok, hogy mi van akkor ha Beni jól tudja, és tényleg követték. Bárhogy is van, mostmár tényleg megfigyelés alatt tartják.

Miután mindent elintéztem, nekiálltam a házimunkának, mert nem szerettem volna, ha a szüleim kupira jönnének haza. Még éppen idejében végeztem, mert meg is jöttek.