Aaron Stone ezredes

4. rész

Mikor odaértem a gyengélkedőre, Dr. Lam már vizsgálta a CsK-1-et. Úgy láttam, hogy nincs komoly bajuk, pár horzsoláson kívül, de majd a Doki megmondja.

- Dr. Lam, jelentést kerek! Hogy vannak?
- A csapat állapota kielégítő. Pár horzsoláson kívül semmi bajuk, de magáról uram ez nem mondható el, már el nézést, de nagyon rosszul fest.
- Igen, tudom! Eléggé bevertem a fejem az egyik konzolba.
- Jöjjön, üljön fel a vizsgáló asztalra.
- Rendben, mindjárt megyek, csak beszélek a csapattal.

- Williams hadnagy, Mitchell ezredes! Magukkal minden rendben?
- Igen uram, mi rendben leszünk, de volna valami amit még kellene beszélnünk.
- Rendben, amint itt végeztek, találkozunk a tárgyalóteremben.
- Igen, uram!

Egyenesen a vizsgáló asztal felé vettem az irányt és fel ültem. Dr. Lam már jött is hogy megvizsgálja a fejemet. Hogy néz ki doktornő? - kerdeztem. Szét repedt a homloka, de nem olyan komoly, sebzáró csókkal össze húzom és jó is lesz.
- Adna valami fájdalomcsillapítót is?
- A fejfájáson kívül van egyéb tünete is? Szédülés, hányinger, látászavar?
- Igen, kicsit szédülök és hányingerem is van, de látászavar nincs
- Valószínűleg egy kisebb agyrázkódás lesz. Le fertőtlenítettem és beragasztottam a homlokát. Tessék, itt egy fájdalomcsillapító. Vegye be és pihenjen le.
- A pihenés az várhat. Előbb beszélnem kell a csapatokkal.
- Ezredes, ne kelljen utasításba adnom.
- Rendben van. Beszélek a csapatokkal és azonnal lefekszem pihenni.
- Jól van, de aztán tényleg így legyen.
- Így lesz. Köszönöm.

Elindultam a tárgyalóba. Már ott várt a két csapat. Felálltak, és köszöntek egyszerre. Pihenj! - mondtam és leültem a helyemre és hozzá láttunk a megbeszéléshez.

- Mitchell ezredes, megtudtak valami fontosat a Lucian szövetségről?
- Igen, uram! Miután a Goa'uldokat elintéztük, mondhatni ők vették át a helyüket. A Lucian szövetség, kereskedők és zsoldosok laza szövetsége. A teljes Goa'uld flottát birtokolják.
- Mikor azt hittük, hogy a Goa'uldok után már jobb lesz, jön a Lucian szövetség.
- Sajnos ez valahol várható volt. - mondta Carter ezredes. A Goa'uldok nagyon nagy űrt hagytak maguk után. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy egy Goa'uld még szabadon járja a galaxist.
- Baal... Az utolsó Goa'uld rendszer úr. Idővel őt is elkapjuk.

A megbeszélésen szó volt a bolygóról is, amiről a küldetése szólt a CsK-1-nek. Egy titkos elhagyatott Goa'uld bázisra bukkantak, de nem találtak benne semmit és ez után indultak el a kapuhoz és ott ütöttek rajtuk.

Miután vége volt a megbeszélésnek felhívtam Landry tábornokot és tájékoztattam a helyzetről, aztán elindultam a kabinomba, hogy lepihenjek kicsit, közben szóltam Marksnak, hogy, ha van valami, a rádión elér. Gyorsan lefeküdtem és nem kellett sok, már aludtam is.
A rádióra ébredtem, mikor Marks jelentette a kérésem szerint, hogy fél óra múlva megérkezünk a földre.

Kicsit később felmentem a hídra és leültem a helyemre.

- Kilépünk a hipertérből uram. - mondta Mendes.
- Rendben van, kérem álljon bolygó körüli pályára.
- Értettem, uram.

Már este 9 óra volt, és miután a CsK-1-et letranszportáltuk a parancsnoksagra, megkértem Marksot, hogy sugározzon le az iskolához, mivel ott van az autóm.

Elindultam a parkolóban oda, ahol az autómat hagytam. Kinyitottam az ajtót és beültem. Nem indítottam be, csak hátra hajtottam a fejem és gondolkodtam. Nagyon fáradt voltam, de az járt a fejemben, hogy ugyan mit mondok én otthon, hol voltam, mi ez a sérülés a fejemen. Mivel semmi nem jutott eszembe úgy döntöttem, hogy mint szokás mondani, ezen a hídon akkor megyek át, amikor odaérek. Indítottam az autót, sebességbe raktam és már úton is voltam hazafelé.

Az út meglehetősen rövid volt. Beparkoltam a ház elé, bezártam az autót és elindultam a bejárati ajtó felé. Mikor beléptem a házba szóltam, hogy megjöttem. A konyha felől jött a válasz, úgy hallottam apától.
- Na végre. - mondta.

Na jól kezdődik ez is mondtam magamban...

Beléptem a konyhába, és apa ott ült az asztalnál az öcsémmel és beszélgettek. Mikor észrevették, hogy beléptem mind a ketten felém fordultak.

- Hát veled meg mi történt? - kérdezte apu a fejemre pillantva.

Na mondom most mi a fenét mondják?

- Ja, ez? Suliban történt. Egyik osztálytársam véletlenül megbotlott valamiben a teremben én meg pont háttal álltam neki és neki lökött a szekrénynek, én pedig bevertem a fejem.
- Es jól vagy?
- Igen, csak kicsit fáj a fejem.
- Akkor menjél, és pihenj le. Jut eszembe! Az osztálytársad jobban van már?

Hirtelen megállt bennem az ütő is. Fogalmam sem volt miről beszél. Aztán egy kicsit később folytatta.

- Christian mondta, hogy suli után beültetek beszélgetni a kávézóba, és az egyik osztalytársatok rosszul lett és felajanlottad, hogy haza viszed.
- Ja, igen. Bocsi csak fáj a fejem és fáradt is vagyok. Jobban van már. Meg vártam, hogy a szülei meg jöjjenek és csak utána jöttem el. Azért értem haza ilyen későn.
- Jól van. Akkor menj és pihenj le.
- Okés, jó éjszakát!
- Jó éjt nektek is. - valaszoltam, majd elindultam felfelé a lépcsőn a szobámba.

Miután fel értem a szobámba, gyorsan levetkőztem és lefeküdtem, de még mielőtt elaludtam volna, eszembe jutott, hogy a telefonomon még meg sem néztem, hogy keresett-e valaki. Gyorsan elővettem és ránéztem... Úr isten! - mondtam ki hangosan. Ugyanis, tele volt a kijelző Facebook értesítésekkel, rengeteg Messenger értesítéssel, még néhány hívással is, de azok csak anyától, és apától jöttek es az egyik osztálytársamtól. Szóval inkább megnyitottam a Facebookot. Ránéztem az értesítésekre és rájöttem, hogy mind lényegtelen, úgyhogy inkább átmentem a Messengerbe, ahol egy csomó üzenet volt. Írt egy - két osztálytársam is, hogy hová tűntem, és írt Christian is, de csak annyit, hogy mit mondott a szüleimnek, hol vagyok. Lehet, hogy megnézhettem volna előbb is az üzeneteket, és akkor nem nézek úgy apára, mikor megkérdezi merre jártam, mint aki azt sem tudja milyen bolygón van éppen és miről is van szó. Megköszöntem Christiannak, hogy kimentett, és írtam neki, hogy holnap, ha akarja, hogy elvigyem suliba, írjon reggel.

Miután végig lapoztam az üzeneteket és némelyike válaszoltam is, úgy döntöttem, hogy végre alszom. Beállítottam a telefonon az ébresztőt kivételesen reggel 6:30 ra, mert úgy döntöttem, hogy holnap reggel nem megyek futni és letettem az éjjeliszekrényre tölteni.

Még kb. fél óra múlva sem sikerült elaludni, csak forgolódtam az ágyban, egyfolytában, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog az ajtómon. Ránéztem a telefonomra, amin 22 óra múlt pár perccel, aztán ki szóltam, hogy szabad. Az ajtó lassan kinyílt és belépett rajta az öcsém, Benjamin, majd becsukta az ajtót.
- Zavarhatlak? Vagy aludtál már? - kérdezte. - Nem, nem aludtam még. Mit szeretnél? - kérdeztem tőle halkan. - Tudom, hogy hazudtatok Christiannal apának arról, hogy hol voltál.
Egyszerűen nem tudtam, hogy mit mondjak erre. Igyekeztem nem mutatni meglepődöttségemet, kisebb-nagyobb sikerrel.
- Tessék? Honnan veszed, hogy hazudtam ? Egyáltalán miről beszélsz? - kérdeztem kicsit ingerültebben.
- Az autód egész nap a suli parkolójában volt, mi pedig pár haverral beültünk meginni valamit a kávézóban, ahol te is voltál iskola után állítólag, de nem is láttalak.

Egyáltalán nem tudtam, hogy mivel vágjam ki magam nála, hogy mit hazudjak neki, hogy hol voltam és miért volt az autóm a parkolóban, mikor állítólag egy osztálytársam vittem haza és úgy döntöttem, mivel nem tudtam mit adjak be neki, nem fogok hazudni.

- Igazad van. Hazudtam, de minden okom meg volt rá. Az autómat a suli parkolójában hagytam és csak most hoztam el, miután elintéztem mindent amit kellett. Nem mondhatom el, hogy hol voltam, és miért, csak annyit kérek, hogy ne szólj senkinek arról, amit tudsz kérlek! Egyszer, ha eljön az ideje, mindent el fogok mondani, de sajnos ez még nem az a nap. - fejeztem be a mondatot és könyörgőn néztem rá.
- Rendben. - válaszolta. Végülis a te dolgod és nem szerettem volna elmondani senkinek, csak érdekelt merre voltál és miért hazudtatok.
- Értem.
- Na mostmár megyek aludni. És ne aggódj. Nem szólok egy szót sem. Jó éjt!
- Köszönöm! Jó éjt neked is. - Mondtam neki és kiment az ajtón.