Aaron Stone ezredes

27. rész ( Vége)

Ma reggel ugyanúgy keltem mint már sokszor, de valami mégis más volt. Boldog voltam és mosollyal az arcomon keltem fel, mert tudtam, nagy nap ez a mai... De talán ne ugorjunk ennyire előre.

Az elmúlt egy hétben, mióta itthon vagyok, ide-oda ingáztam a bázis és a házam között, ami azért elég megterhelő, valljuk be. De nem kifejezetten a sok utazás miatt, hanem mert legszívesebben csak Jessel lettem volna. Részt akartam venni viszont Davidson kihallgatásán is, mert szerettem volna lezártnak tekinteni az elmúlt időszakot, már amennyire ez lehetséges.

A kihallgatás során sok új információra tettünk szert, de úgy gondoltuk a szövetségesekkel való konzultáció során, hogy nem rendelkezünk elég ismerettel ahhoz, hogy meg tegyük a megfelelő lépéseket. Valamiért még nagyon nem állt össze a kép, és ez azt is jelenti, hogy lehet hogy pár beépített ügynököt ugyan le tudunk buktatni, de biztos hogy nem eleget ahhoz, hogy végleg felszámoljuk a beszivárgást.

Megegyeztünk, hogy folyamatos készenlétben állunk, hogy ha bármilyen probléma adódik, időben tudjunk cselekedni. S bár sok mindenről nem tájékoztattuk a Nemzetközi Bizottságot, de a birtokukban lévő információk alapján úgy döntöttek, hogy az Apolló és a Daedalus Föld körüli pályán fog maradni, folyamatos védelemnek, amíg körülbelül 1 hónap múlva el nem készülnek az új, sokkal fejlettebb és nagyobb tűz erővel rendelkező Icarus osztályú csatahajóink.

Ami még külön boldogsággal töltött el, az az, hogy Christiant elő léptették. Nem kis ráhatásomnak köszönhetően a Bizottság úgy határozott, hogy az egyik új hajónak a U.S.S Saratoga-nak ő lesz a parancsnoka, én pedig a U.S.S Icarust irányítom majd.

Mielőtt elindultam volna otthonról Jesshez, még felhívtam Christiant, hogy gratuláljak neki az új posztjához.

Christian:
Szia Aaron! Mi újság?

Aaron:
Jó napot ezredes! - mondtam viccesen.

Christian:
Úgy tudom már hivatalosan is tegeződhetünk tesó.

Aaron:
Tudom. Csak kíváncsi voltam mit szólsz hozzá. Gratulálok tesó még egyszer. Igazán meg érdemelted!

Christian:
Köszönöm neked.

Aaron:
Én nem tettem semmit. Minden a te érdemed.

Christian:
Na de inkább azt mond, hogy haladsz a meglepetéssel?

Aaron:

Már minden meg van. Remélem jól is fog alakulni.

Christian:
Egészen biztos vagyok benne tesó.

Aaron:
Na most megyek készülni.

Christian:
Rendben, sok sikert. Szia.

Aaron:
Köszönöm! Szia.

Miután letettem a telefont, elindultam Jessert. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki amit kitaláltam és jól kimutatja, hogy ő jelent számomra mindent.

Beültem az autómba és elindultam Jessért. Az út sokkal rövidebb volt, mint most szerettem volna. Már nagyon hiányzott és mielőbb a karjaimban akartam tartani, de ugyanakkor izgultam is, hogy mit fog szólni a meglepetésemhez.