Aaron Stone ezredes

8. rész

Miután elbúcsúztam Jesstől, elindultam a NORAD-ba. Gondoltam még úton vagyok, felhívom Christiant, hogy mi a helyzet vele, tudunk-e este találkozni majd.

- Szia Aaron! - üdvözölt.
- Szia tesó! Mi újság?
- Nincs semmi különös.
- Van kedved este beülni valahova? Most a NORAD-ba kell mennem megbeszélésre, de utána találkozhatnánk. Mit szólsz hozzá?
- Fuuu... Szivesen mennék, de sajnos most nem tudok. Elenával leszek este és el akarom vinni valahová. Tudod... Romantikus vacsi, aztán mozi, mert jovoheten leszünk 1 hónaposak.
- Ja, értem. Gratulálok tesó, érezzétek jól magatokat. Majd akkor máskor, de most mennem kell.

Miután letettem a telefont volt egy olyan fura érzésem, hogy nem mondta el az igazat, habár lehet csak én reagálom túl. Csak rég találkoztunk és szerettem volna már beszélgetni vele.

Az út mindössze fél óra volt. A kapuban felmutattam a belépő kártyámat és már mehettem is tovább. Leparkoltam az autóval és elindultam befelé. Beszálltam a liftbe, majd egy másik liftbe, ami teljesen levitt a hegy gyomrába, a 28. szintre.

Elindultam a tárgyaló felé. Mikor odaértem már majdnem mindenki ott volt és beszélgettek. Mikor meg láttak, mindenki felállt, és köszöntek... Jó napot uram! - mondták. Pihenj!
Lassan oda mentem a helyemre és leültem. Miután leültem bejött Landry tábornok. Fel álltunk és megadtuk a tiszteletet mindannyian. - Jó napot Tábornok... - mondtuk egyszerre.
- Pihenj. Üljenek le nyugodtan. Akkor kezdjük is el. Stone ezredes! Megkaptam a jelentését az incidensről a Lucian szövetséggel és eléggé aggasztja az elnököt a helyzet súlyossága. Legyőztük a Goa'oldokat, (Goauld) az Orit, (Oráj) és most a szövetség is. Mit gondol ezredes, mekkora fenyegetést jelentenek? A jelentésében kitért arra is, hogy a vezetőjük bosszút ígért azért, mert megtámadták őket.
- A Goa'uld és az Ori szerintem sokkal veszélyesebb volt, mint a Lucian szövetség, de az a tény, hogy a Goa'uldok hagyta űrt ők kívánják betölteni, szerintem nagy aggodalomra ad okot. A bosszúra való esküjüket tekintve viszont szerintem nem kell aggódnunk, mert nagyon jól tudják, hogy mekkora győzelmeket arattunk. A támadás ellenük, amit inkább neveznék önvédelemnek, az embereink védelmének, alaptalan.
- A hajóját ért támadás és az elszenvedett sérülések miatt azt a döntést hoztuk, hogy a fegyverek nem kielégítőek, ezért fejlesztéseket hajtunk végre rajta. Kap új pajzsokat és növeljük a hatékonyságát a fegyvereknek is. Már el is kezdték a munkálatokat az 51-es körzetben, Carter ezredes segítségével.
- Értem uram.

Arra lettünk figyelmesek, hogy megszólalt a riadó. - Bejövő féreg járat!

- Csak a CsK-2 tér vissza a P6G-322-ről, ahol az kellett telepíteni a lakosokat egy másik bolygóra, mert egy aszteroida tart a bolygó felé. - mondta a tábornok.
Ma reggel 9 órakor az érzékelők észre vettek a naprendszerben egy hypertér aktiválást, majd még egyet, de mire odaért a Daedalus, semmi jelét nem találták hajónak.
- Lehetséges hogy csak egy felderítő hajó volt, hogy felmérjék a védelmünket?
- Ahhoz túlságosan messze voltak, de még mindig vizsgáljuk az érzékelők adatait, hogy hátha kiderül belőlük valami. A Daedalus egy korabbi küldetésen összetalálkozott egy hajóval, ami feltehetően a Lucian szövetségé volt, de mihelyt érzékelték a hajónkat, el is mentek. A Daedalus megvizsgálta a helyet, hogy miért lehettek ott, de nem találtak semmit.
- Eléggé aggasztó a tény, hogy egyre többet találkozunk velük. A Tok'ra (Tokra) mit tud a dologról?
- Egyenlőre semmit sem. - Mondta Mitchell ezredes. A hírszerzésük sem tud állítólag többet, mint mi, de már volt rá példa, hogy hazudtak nekünk.
- Egyenlőre ők a legmegbízhatóbb szövetségeseink Mitchell ezredes, bár maguk is tudják, hogy mi sem osztunk meg velük mindent, ugyan azon oknál fogva.
- Politika... - mondtuk egyszerre Mitchellel.
- Igen! - mondta a tábornok. Nos, ha nincs más megbeszélni való, akkor le léphetnek.
- Köszönjük uram! - mondtuk egyszerre.

Miután vége lett a megbeszélésnek, elindultam fel a felszínre. Mihelyt fel értem és térerőt kapott a telefonom, folyamatosan jöttek az üzenetek. Beszálltam az autómba és megnéztem, hogy ki üzent. Csak Jess írta, hogy hiányzok neki és alig várja, hogy reggel találkozzunk, meg anya hívott egy parszor. Először Jesst hívtam fel és mondtam neki, hogy ő is hiányzik és én is alig várom, hogy találkozzunk reggel. Azt mondta, hogy kicsit fél, hogy Tom visszamegy, de meg nyugtattam, hogy ez biztosan nem fog előfordulni. Aztán anyát hívtam vissza, hogy megnyugtassam minden rendben van, csak el kellett inzetnem valamit, de nem soká hazaérek. Miután letettem a telefont, elindultam kifelé a kapun. Megmutattam megint a kártyámat, hogy ki engedjenek és már úton is voltam. Volt időm, úgyhogy annyira nem siettem, inkább amolyan setakocsikázó üzemmódban haladtam és gyönyörködtem a tájban.

Mikor beértem a városba, a kedvenc kávézóm mellett mentem el, amivel szemben egy étterem is van. Kénytelen voltam ott megállni, mivel piros lámpát kaptam a kereszteződésben. Egy furcsa dologra lettem figyelmes, amíg vártam, hogy a lámpa zöldre valtson. A szemem az étteremre tévedt, ahol Christian ült bent és két másik furcsa, kicsit talán gyanús kinézetű emberrel beszélt. Mivel elég közel voltam az étteremhez kicsit aggódtam, hogy meg látnak, de szerencsére rendesen el voltak méllyülve a beszélgetésben. Szerencsére, a lámpa zöldre váltott, és már mehettem is, de foglalkoztatott az amit láttam. Christian azt mondta, hogy elviszi vacsorázni Elenát. Mondjuk azt nem mondta hogy mikor, de ez a második alkalom, hogy egy kicsit rossz érzésem van vele kapcsolatban.

Végül úgy döntöttem hagyom az egészet, mert nem tartozik nekem magyarázattal arról, hogy mikor és hova megy, ha pedig akarja, majd elmondja, mert ha én kérdezek rá, az kicsit gyanús lenne és lehet végülis alaptalan az aggodalmam.

Gyorsan leparkoltam a ház elé, és bementem. Egyenesen a szobámba vettem az irányt. Ledobtam a táskámat a sarokba, én pedig lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam a tv-t és beállítottam, hogy csak alaphangon menjen. Kicsit később este 8 felé lementem a konyhába, és meg vacsoráztam, közben Benjaminnal beszélgettem, hogy mi történt ma vele, meg mi a helyzet úgy általában, mert mostanában elég keveset beszélgetünk és ez hiányzik. Meglepően tapasztaltam, hogy meg csak nem is kérdezte arról merre jártam, vagy arra sem kíváncsi, amire azt mondtam neki, hogy ha eljön az ideje, majd elmondom. Aztán mikor felmentem a szobámba már 22 óra volt. Lefeküdtem az ágyba és gondolkodtam. Úgy fél éve írtam az elnöknek egy kérelmet, hogy emeljék meg a családom biztonsági fokozatát és had mondjam el nekik azt, amivel foglalkozom, de nem küldtem még el, mert azt gondolom még nincs itt az ideje.

Mikor úgy döntöttem, hogy most már ideje aludni, írtam Jessnek egy üzenetet, hogy jó éjt kívánjak neki.

Aaron: Szia életem! Alig várom, hogy holnap találkozzunk. Én aludni készülök, úgyhogy álmodj szépeket. Szeretlek! 💗
Szerelmem: Sziaaa! 😍 Ohh már én isss. Nagyon hiányzoool. Jó éjt neked is életem!

Letettem a telefont töltőre, beállítottam, hogy mikor keltsen és aludtam is.

Nos, itt az új rész. Remélem tetszett, hamarosan jön az új rész!Köszöntem azoknak, akik eddig elolvasták. 😉