Aaron Stone ezredes

1. rész

Reggel 5 kor felébredtem szokás szerint és miután rendbe szedtem magamat és felöltöztem, elmentem futni a közeli parkba, mint ahogy minden reggel szoktam. Szeretek futni, mert kikapcsol és jó kondiban tart. Mikor végeztem a futással Emmához vezetett az utam, akinek van egy kávézója. Emma egy hosszú, általában vasalt, vagy göndör hajú, kék szemű és jó alakú lány. Miután oda értem bementem a kávézóba, már mosolygott, ahogy meglátott. Jó reggelt Emma! Köszöntem neki illedelmesen és rámosolyogtam én is. Neked is jó reggelt Aaron! Ma is a szokásosat kéred? -Igen, köszönöm. Na és hogy vagy ma? - Köszönöm, jól. Na ennek örülök! És te hogy vagy ? - kérdezte Emma. Én is jól vagyok. Tudod, a futás az felfrissített. Azt elhiszem -mondta. Míg beszélgettem Emmával a kávék is elkészültek, úgy hogy miután kifizettem, ideje volt indulnom. Akkor szia Emma! További szép napot neked és köszönöm a kávét. -Neked is Aaron, és nagyon szívesen! Elindultam haza, immár sétálva. Egy 10 perc alatt otthon is voltam, míg hazaértem pedig megittam a kávémat is.

Mikor hazaértem már fél 7 volt. Gyorsan elmentem letusolni, majd fogat mostam, tettem egy kis zselét a hajamra és utána gyorsan felöltöztem. Miután felöltöztem lementem a konyhába hogy egyek valamit. Egy tál műzli és egy alma mellet döntöttem. Mikor végeztem elmostam a tálamat és úgy döntöttem elindulok suliba, de egyszer csak anya előttem termett, mikor az ajtó felé vettem az irányt. Jó reggelt anya! Kicsit álmos fejjel nézett vissza rám, de azért ő is köszönt, hogy jó reggelt. Nem hittem volna hogy itthon van, azt hittem, hogy dolgozik de ezek szerint ma szabad napos. Már mész is? - kérdezte. Igen, már megyek. Most egy kicsit előbb szeretnék indulni, mert meg beszéltem Christian-nal, hogy felszedem őt is és elviszem suliba.
- mondtam anyának. Bólintott egyet, puszit adott, aztán indultam is.

Kimentem, beültem az autómba, ami egy Volvo c30-as. Szeretem ezt a kocsit, mert jól megy, van benne légkondi, bőr ülés, és bár viszonylag kicsi ugyan de nagyon kényelmes.

Egy 5 perc alatt ott voltam Christian-nál. Már a ház előtt várt. Szia tesó! Kösz hogy elviszel. Szia tesó! Igazán nincs mit. -mondtam. Egyébként mi a helyzet? Hogy hogy tegnap olyan későn válaszoltál? - kérdezte. Egy kicsit elgondolkodtam. Most mondjam meg neki az igazat, vagy hazudjak valamit? Oké, azt tudja, hogy milyen munkát végzek már 5 éve, de na... végülis úgy döntöttem, hogy bár nem is lenne szabad tudnia róla, de elmondom neki. -Tegnap behívtak egy fontos megbeszélés miatt a NORAD-ba és ott voltam vagy két órát. Akkor már értem.- mondta. És a szüleid hogy tudják merre jártál? Úgy tudják elmentem veled meginni valamit, szóval ha lehet majd falazz légyszi.
- Jó, persze. Láttam rajta, hogy valamit még szeretne, úgyhogy kérdőn néztem rá és elkezdte.

Nem fárasztó mindig két helyen lenni egyszerre? Vagy inkább három? Ott a suli, ugye otthon laksz, meg ott a munkád, ami gyakorlatilag a világ megmentese. Azon is csodálkozom, hogy a szüleid még nem sejtenek semmit. Hát néha én is, hogy őszinte legyek. - mondtam

Pár évvel ezelőtt még csak meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer katona lesz belőlem, pláne nem ilyen fiatalon, de az élet teljesen mást hozott. Egy nap kopogtak az ajtón.
A katonaság volt az. Azt tudni kell, hogy versenyekre járok, amiken szinte mindig jó eredménnyel végzek, odafigyeléssel eszem és eddzem a testem, amiből adódik, hogy rendesen ki vagyok gyúrva. Szóval egy nap a katonaság azzal állít be, hogy szeretnék, ha katona lenne belőlem, mert pont ilyen emberekre van szükségük, mint én.
Csak annyit mondtak, hogy nem fogom megbánni, ha csatlakozok a katonasághoz. Hogy őszinte legyek kíváncsi voltam nagyon, és azóta eltelt 5 év, én 20 éves vagyok és ezredesi rangom van.

Elég ügyesen oda is értünk a suliba. Le parkoltam, leállítottam a motort, ki száltunk a kocsiból, bezártam és elindultunk be a suliba.

Még volt 5 perc csengetésig, mikor megszólalt a telefonom. Mikor ránéztem a telefonomra, az volt kiírva, hogy NORAD! Csak annyit mondtam hangosan, hogy jajj ne!
Felvettem a telefont.

-Igen? - szóltam bele a telefonba.
-Jó reggelt ezredes, Itt Landry tábornok!
-Jó reggelt uram!
-Sajnálom, hogy most kell zavarnom. A CsK-1 késik a bejelentkezéssel és ha 2 órán belül nem jelentkeznek, szeretném, ha elmenne és meg nézné őket a P3X-224-en!
-Értettem uram!
-Viszlát ezredes!
Elköszöntem én is és letettem a telefont és elindultam a terembe ahol az első órám lesz, ami Matek. Míg én beszéltem, Christian már bement a saját termébe, mert tudta, hogy honnan hívnak.

Bementem a terembe én is, aztán leültem a helyemre és vártam, hogy a tanár megérkezzen. Mihelyt bejött a tanár megláttam nála egy köteg papírt, ami csak egyet jelenthetett, hogy röpdolgozat lesz, az osztály legnagyobb örömére. Kiosztotta a lapokat és lediktálta a feladatokat, ami másodfokú egyenlet volt. Szerencsére egész jó voltam matekból, szóval nem okozott nagy fejtörést, még hamarabb is végeztem mint a többiek. Mikor mindenki végzett, tovább vettük az anyagot és viszonylag gyorsan el is ment az óra.

Még a szünet alatt megszólalt a telefonom! Már tudtam, hogy ki keres. Gyorsan felvettem, miután egy csendesebb helyre mentem.

-Igen, itt Stone ezredes!
-Marks őrnagy vagyok uram. Fel kellene jönnie uram! Van egy kis probléma!
-Rendben van, sugározzon fel!

Christian pont ott volt mellettem, úgyhogy mondtam neki, hogy mondja meg a tanárnak, hogy rosszul éreztem magam és haza mentem. Alig fejeztem be a mondatot, már fent is voltam a hajómon.

Remélem eddig tetszett a történet. Hamarosan lesz folytatás is!