Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

3

..Meg tudtam volna folytani Cameron Boycet. Idegességemben elkezdtem rajzolgatni a füzetembe, leszarva az órát. Majd Maya megadja.
-Nem akarod írni a matekot? -súgta oda nekem az idegesítő padtársam. Miért nem lehetett egy fiú mellé ültetni? Francba már.
-Mi közöd hozzá? -kérdeztem vissza.
-A padtársad, és egyben az osztálytársad vagyok. A barátot még nem mondanám. -mosolygott. Mivan? Kitágult szemekkel néztem rá. Jesszusom, ez beteg? Vagy így akar felszedni? Mi a picsa?
-Megtennéd hogy békénhagysz? Nem elég az, hogy itt nyomorgok veled egy padban, még hozzám is szólsz. -ingattam a fejem.
-Az előbb majdnem kiküldtek az igazgatóiba, én védtelek meg. Még mit kell tennem hogy emberszámba vegyél? Vagy csak rámnézz? De komolyan? -dühöngött.
-Talán ne add elő, hogy mekkora menő vagy, és ne próbálj fél óra alatt felszedni. -hisztiztem, majd a csengőre lettem figyelmes.
-Hála istennek. -álltam fel. -jöttök lányok? -fordultam hátra.
-Igen. -bólintott Maya.
-Lili? -kérdeztem, mert Liliana a füzetébe meredt.
-Mi? Ja. Még maradok egy percet. De ti menjetek nyugodtan. -legyintett.
-Rendben. -mondta Maya. -Akkor jössz Sam? -nézett rám.
-Igen. -mondtam, majd ránéztem a padtársamra aki vigyorogva nézett végig rajtam. Felvontam a szemöldököm, mire megnyalta a száját. Fúj. Inkább elkaptam a fejem, és elindultam Mayával. Még pont az ajtóban voltunk, mikor meghallottuk Mayával Liliana hangját.: -Cameron, tudunk beszélni?
A fiúk nagy röhögésben törtek ki egy kicsivel a kérdés után, így azt gondolom, hogy Lili jól beégett.
-Elmegyünk a büfébe? -kérdeztem. -szeretnék venni egy üditőt.
-Persze, menjünk. -bólintott Maya, majd elindultunk a büfé felé. Mikor beálltunk a sorba, ránknéztek egy páran, de már lepereg. Eleinte kicsit furcsálltam, de már megszoktam. Hirtelen megállt mellettem egy lány, és megbökte a vállam.
-Sz-szia.. honnan van a nadrágod? -kérdezte.
-Szia, a Stromfeldy sarkán lévő sportboltba vettem. -mosolyogtam.
-Köszi, nagyon tetszik.
-Nincsmit. -bólintottam, majd a lány elment.

Miután végeztünk a büfébe, kimentünk az udvarra, ahol megtaláltuk Lilianat, aki azt nézte hogy mennyien körbeálltak egy padot, ahol egyenesen Cameron Boycet állták körbe. Liliana teljesen kivolt borulva, ugyanis ilyenkor jönnek oda hozzá a merészebbek, és divattanácsot kérnek. De most, konkrétan az egész udvar őt állta körbe. De tényleg. Egyedül mi hárman voltunk másik padnál. Egyszercsak mind felénk fordultak és elkezdtek röhögni.
-A fehér felsős a padtársam. -mondta egészen hallhatóan. Elképedve néztem rá. Mibaja van? Jesszus.

*pár tanórával később*

Cameron Boyce a többi tanórában is tovább idegesített, de ami az utolsó csepp a pohárban, az a délután volt. Foci edzésem lett volna a fiúkkal órák után, és megjelent ő is. A megszokott csapatban (ahol csak én voltam lány) ott állt ő is. Nem hiszem el!
-Ma nem lány foci van. -vetette oda, mikor elmentem mellette.
-Én ma szoktam járni baromarcú. -válaszoltam neki. -itt amúgy sincs lány foci. Csak fiú.
-Eléggé rossz paszban vagy drága, nem gondolod? -közeledett felém. 
-Nem vagyok a drágád, max. A producered az.
-Jajj.. ne mondd ezt. Látszik rajtad hogy kedvelsz. -hajolt az arcomba.
-Takarodj már. -léptem hátrébb, és szerencsére megérkezett a tesitanár.
-Áá, tévéfiú, te is itt vagy? -fordult Cameronhoz.
-Igen, tanárúr.
-Rendben. Kezdhetünk?
-Igen. -feleltük.

*fociedzés után*
Egyedül vagyok a szekrényemnél a lányöltözőben. Úgy érzem hogy valaki figyel. Megfordultam, és ott állt.
-Nem zavar hogy ez a lányöltöző?-kérdeztem, majd utána jöttem rá, hogy nincs rajtam póló. Nem válaszolt csak közeledett. Én nekihátráltam a falnak, de ő még mindig jött.
-Tudod.. ha egy ribanc lennél, akkor már a vécébe basználak.. de te más vagy. És ez idegesít. -simította hátra a hajam. -Nem azért sportolsz ennyit, mert dagadt vagy, hanem mert ez a hobbid. És látszik. Jó alakod van. -lehelt a számra.
-Nos.. -mondtam, mire még közelebb hajolt és megcsókolt.