Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

8

Hazafele sétálok. Futni nem tudok, mert fáj a hasam, amiatt a faszfej miatt. A fiúkkal megbeszéltük, hogy holnap megkeressük, és ellátjuk a baját. Hazaérve, az volt a tervem, hogy felmegyek, és lepihenek, de örömömre megtalált a családom, a nappaliban. A szüleim a tévé előtt ültek, és beszélgettek. Sóhajtva köszöntem nekik.
-Szia! Milyen napod volt? -kérdezte anyu.
-Lilianaék a hírnév érdekében vihogtak a folyosón, én vertem a fejem a lambériába, majd belevágtam egyet, utána eltörtem egy nyomorék orrát, majd sírtam, azután késtem óráról, kaptam egy intőt, utána jött tesi, ami egy kész veszekedés, és idegtépés volt, majd elmentem futni, meg konditerembe, ahol megtalált a törött orrú, és gyomorszájon vágott. Ezen kívül semmi különös. -mosolyogtam cinikusan. Anyáék lefagyva hallgatták a beszámolóm, majd apa hirtelen megszólalt.
-Mit csinált hogy bevertél neki egyet? -kérdezte. Igen, nem nagyon érdekli őket hogy mit kaptam, hanem inkább hogy mit csináltam.
-Mentem volna a vihogás után a wc-be, majd a gyerek megszólalt hogy: "mivan cica ideges vagy?" Utána fellöktem, majd ő lepicsázott, én pedig betörtem az orrát. -vontam meg a vállam.
-Jól tetted. -helyeseltek mindketten.
-Felmegyek az ellenőrzőmért, aláírod anyu?
-Persze, hozd. -mondta anya.
Amint aláírta jött az újabb kérdés.
-Holnap fogsz valamit csinálni a gyerekkel? -kérdezte apa.
-A fiúk is ott voltak a kondiban, mondhatjuk hogy ők védtek meg, és ott megbeszéltük, hogy holnap elintézzük. -bólogattam.
-Rendben. De azért vigyázz kicsim. -mondta anya.
-Oké. Egyébként kérhetek vacsorát?
-Persze. -mondta anya. -Ott van az asztalon. -mutatott a konyha felé. Tészta volt. Én üresen szeretnem, ezért kiszedtem magamnak egy kicsit a tányérra, és közben telefonoztam. Nem nagyon találtam érdekesnek semmit, pont léptem volna ki a facebookból mikor jött egy jelölés. Egyenesen Cameron Boyce-tól. Úristen, ez mit akar?? Mindegy, azért visszajelöltem, mert már így is segített egy párszor.
Miután megettem a vacsorámat, felmentem hajatmosni, majd visszamentem a szobámba. A tükörbe néztem a hasam. Eléggé be volt lilulva már, így bekentem, és elaludtam.

*másnap reggel*

Az ébresztő ricsajára keltem, de felülni nem tudtam. A hasam még mindig fájt. Mindegy, ma meghal a gyerek. Lassan felkeltem, és elkészültem a suliba.
Lassan, de biztosan megyek a járdán, mikor valaki utánam kiált. Hátrafordultam, és Maya volt az. Megálltam, és megvártam.
-Szia. -ért oda mellém.
-Szia.
-Figyi.. nem tudom hogy haragszol-e rám, bár szerintem ez elég valószínű. -húzta el a száját.
-Nem szeretnék a tegnapi napról beszélni. Nem haragszom rád. -szögeztem le.
-Huhh.. köszönöm. -jött volna, hogy megöleljem, de eltoltam.
-Bocs, csak fáj a hasam. Sebes. -mutattam a hasamra.
-Bocsi. Mit csináltál?
-Hosszú. -legyintettem.
-Oké. És egyébként mi lesz Lilianaval? Vele nem leszel jóba?
-Azt még nem tudom. -vontam vállat. Nem is érdekel, de Mayanak ezt inkább ezt nem mondom.
Lassan beértünk a suliba, ahol én a terem felé vettem az irányt, Maya pedig a büfé felé. A fiúk már a teremben voltak, mikor beléptem körbeálltak.
-Mikor megyünk? -kérdezte izgatottan Spencer.
-Te most akarod? Egy csomó tanár van a folyosón. -forgattam a szemem, majd kivettem a krémet a táskámból. Miközben a fiúkkal beszélgettem, felhúztam a pólóm és újra megpróbáltam bekenni, de mindig lecsúszott a pólóm, és nem tudtam rányomni a kezemre a krémet.
-Hadd segítsek. -mondta Cameron.
-Nem kell. -szarakodtam tovább, mire a padtársam kikapta a kezemből a krémet, és elkezdte nyomni a kezére.
-Mit csinálsz?
-Segítek. -tekerte a kupakot a krém tetejére, majd az ujját elkezdte mozgatni a hasamon. Néha felszisszentem, de kibírtam.
-Kössz. -mondtam.
-Nincsmit. -mosolygott.
-Majd következő szünetben megcsináljuk. -mondtam Spencernek, aki még mindig nagyon izgatott volt.