Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

11

Ebéd után még volt 2 tanóránk, amit sikerült végigszenvednünk. Az ellenőrzőnkbe mind ugyanazt a beírást kaptuk.:

Tisztelt szülők!
Samanta úgy megütötte egy iskolatársát, hogy vérzett az orra, ezért igazgatói intőben részesítem.
Mrs. Parker.

Ezután elmentünk a Mekibe, mert szükség volt az energiára.
-Elegem van ebből a gyerekből. -vettem el a tálcát a pénztáros kezéből, és elindultunk egy asztalhoz. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Daisy volt, a volt mazsorett edzőm. Kb. Olyan 10-11 évesen hagytam abba. Ő róla tudni kell, hogy csak akkor keres, ha akar, így minden alapon felvettem.
-Szia Sam! Lenne egy kérdésem. Lenne kedved csinálni egy egyénit? Nagyon jó voltál régen, ezért is gondoltunk rád.
-Mikor lenne?
-3 hét múlva.
-Milyen lenne?
-Botos.
-Ruha?
-Van.
-Hol lenne?
-Itt a városban.
-Megyek.
-Rendben, a többit megírom.
-Oké, szia. -tettem le a telefont, majd leültem.

-Ki volt az? -kérdezte Spencer.
-A régi edzőm. Lesz egy egyénim. -mondtam.
-Megint fogsz táncolni?-kérdezte Noah.
-Milyen tánc? -kérdezte Cameron.
-Mazsorett. Régen csináltam, de abbahagytam vagy 6 éve. Most hívott az edzőm, hogy vállalok-e egy egyénit.
-Mikor lesz?
-3 hét múlva, a városban. Eljöttök rá?
-Aha. -jött a válasz mindenkitől. Ezzel elkezdtünk enni. Kb. Fél óra múlva üres tálcákkal áltunk fel, és indultunk a buszmegállóhoz. Egy kérdés még mindig volt bennem. Cameron miért fogta meg a kezem? Odarántottam a dzsekijénél fogva magamhoz, és megkérdeztem. Nem mondott semmit, csak megcsókolt. Úgy hogy a többiek ott voltak. A derekamat megfogva közelebb húzott magához, én óvatosan átkaroltam a nyakát.
-Ezért. -suttogta a fülembe, majd elengedtük egymást. A fiúk vigyorogva néztek végig minket.
-Mehetünk tovább? -kérdeztem.
-Hogyne. -mondta Adam, de nem mozdultak.
-Na, akkor haladjatok már. -mondtam. -Ugyan már, most mit álltok itt? -kérdeztem. -Induljatok. -terelgettem őket.
-Én csak annyit mondok. -kezdte Spencer. -hogy jó páros lennétek.
-Ja miért nem jöttök össze? -kérdezte Adam.
-Adom! -mondta Logan, és Noah.
-Álljatok le légyszi. -mondtam. -Menjünk itt a busz. -mutattam a közeledő jármű felé, majd felszálltunk. A buszon nem találtunk helyet, mert tömve volt. A fiúkkal szembe álltam, de szerencsénkre megtalált valami részeg idióta.
-Szia cicaaa van gazdád? -rúgott bele a fenekembe. Hátrafordultam, és láttam hogy egy jó 20 évvel idősebb nálam, így nem törődtem vele. De nem hagyott békén. Közeledett felém, de a buszon senki sem volt hajlandó segíteni, vagy ellökni az embert vagy bármi. Közelebb húzódtam a fiúkhoz, pontosabban Cameronhoz. Vette a célzást, és magához húzott. A hobó először úgy nézett, mintha nem látott volna még egy párt az életben. Majd leült. Huhh. Kevesen múlott. Cameronra pillantottam, majd megszorítottam a kezét.
Szerencsére ezután az incidens után nem történt semmi komoly, úgyhogy békességben szálltunk le a buszról. Már elköszöntünk, már el is indultam volna haza, mikor valaki megfogta a kezem. Hátrapillantottam, és a padtársam volt ott. A többiek már elindultak, csak mi álltunk.
-Hazakísérlek. -mondta.
-Nem kell. -ráztam a fejem.
-Miattam. Nem szeretném hogy bajod essen. -mondta.
-Jó.. egyébként miért csókoltál meg?
-Mert ez volt a válasz a kérdésedre. -vonta meg a vállát.
-Inkább menjünk. -indultam meg. Útközben lopva figyeltem az arcát. Egyszer csak rámnézett, és elmosolyodott. Nem is vettem észre, hogy közeledünk egymás felé megint. Majd megtörtént. Megcsókolt. Lágy volt. Jó volt ilyen közel lenni hozzá.