Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

13

-Hát ti? -kérdezte Jessie.
-Mit akarsz? -kérdeztem.
-Azt hogy szállj le róla. -mutatott a padtársamra.
-Takarodjatok már el innen, nem kíváncsi senki sem rátok. -mondta Adam, mire a lányok köpni-nyelni nem tudtak.
-Elmentetek már? Senkit sem érdekeltek. -mondta Spencer, mire a lányok sarkon fordultak és elmentek.
-Köszi. -mondta Cameron.
-Engem is idegesítettek. -mondta Logan.
-Amúgy nem azért. -kezdte Noah. -De ti amúgy együtt vagytok? -kérdezte. Na ez az a kérdés amire még én sem tudom a választ. Cameronra néztem, aki nem válaszolt erre a kérdésre. Na ja. Ezt én sem tudom.
A nap további része unalmasan telt. Mondhatni, minden a megszokott módon telt. Törin elkezdett csörögni a padtársam telefonja.
-Elnézést, ez a producerem, kimehetnék beszélni vele? -kérdezte.
-Persze, menj nyugodtan. -intett a tanár, mire ő kiment. 5 perc múlva letört arccal jött be a terembe, amit mi nem értettünk. Spencerék kérdezgették, hogy mivan, de nem válaszolt, csak leült mellém.
Mikor a tanár elfordult, megböktem Cameront.
-Mi a baj? -kérdeztem.
-Semmi.
-Mondd el. Mi történt? -faggattam tovább.
-Sam óra van! -suttogta.
-Ki nem szarja le? -kérdeztem, mire elmosolyodott.
-Naa mondd már! -nyöszörögtem.
-Majd szünetbe. -mondta.
Spencerék néha odafordultak hozzánk, és faggatták Cameront, aki nem mondott semmit.

*szünetben*

Cameron elhajtott mindenkit, aki csatlakozni akart hozzánk, majd belekezdett.
-4 hét múlva el kell utazzak egy forgatásra. -mondta, majd lehajtotta a fejét. A többiek sem reagáltak ennél többet.
-4 hét az még sok idő. -mondtam.
-Igen, és utána, lehet hogy egy hónapig nem jövök. -mondta. Na ez már engem is szíven ütött.
-Haver, mi megvárunk mindennel. Meg Sam is. -mutatott rám, mire felröhögtek, köztük Cameron is. Bah.
-Kimegyünk majd veled a reptérre. -mondta Spencer.
-Nem értem ezt, de megvárlak. -bólintottam, mire rámmosolygott. Hiányozni fog, az biztos.
-Kösz srácok. -bólintott Cameron.
-Ma el megyünk valahova? -kérdezte Adam.
-Ja menjünk, egyezett bele mindenki, kivéve én. Ugyanis ma nekem mennem kell próbálni.
-Sam? -kérdezte Logan.
-Nekem nem jó, próbálnom kell a versenyre. De eljöttök majd?
-Aha. -felelték közösen, majd becsöngettek. Folytatódhatott a kínzás.

*Iskola után*
-Sziasztok. -köszöntem el a fiúktól.
-Várj. -mondta Cameron.
-Mi az? -kérdeztem, de válaszra egy ölelést adott. Nem tudom, hogy mi okból kifolyólag, de visszaöleltem.
-Mostmár mehetek? -néztem fel rá. Hangsúlyozom, hogy csak kicsit magasabb nálam.
-Igen. Szia. -mosolygott.
-Szia. -köszöntem el, majd elindultam haza, hogy lerakjam a táskám, és elinduljak az "edzésemre".

*time skip*

-Rendben, mára végeztünk, akkor Sam, neked lesz ez a ruha, és a cipő. Oké? -kérdezte Daisy, mire csak bólintottam, és elvettem a fellépőcuccom.
-Legközelebb holnap után lesz edzés, ugyanekkor.
-Oké. Sziasztok. -köszöntem, majd elindultam haza. Az edzés nem igazán fáraszottt le, mert csak botoztam. Ami azt illeti, látszik egy kicsit, hogy nem tegnap hagytam abba. Mindegy, azért megpróbálok összehozni valamit.
Otthon kifáradtan dőltem az ágyamba, majd elaludtam.