Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

14

Másnap reggel kedvtelenül értem be a suliba, pontosabban a terembe. A fiúk az asztalomnál álltak, és Cameront kérdezgették.
-Ez komoly? Hogyhogy elnézte?? -kérdezte Adam.
-Passz. Ma reggel felhívott hogy 3 hét múlva megyünk, mert akkor indul az utolsó gép abban a hónapban.
-Mi? -kérdeztem.
-Egy héttel előbb kell elmennem.
-Mikor pontosan? -faggattam, miközben leültem.
-Nemtom'. Hétvégén. Talán szombaton. -vonta meg a vállát. Hát, aucs.
-Nagyon szuper. -morogtam, majd becsöngettek. Nem igazán történt semmi a mai napon. Elteltek az órák, utána haza mentem és nem csináltam semmit.

3 hét múlva

Ma van szombat, a verseny napja. Korán keltem, megcsináltam a hajam egy fonott kontyba, felvettem a ruhám, és elindultam a csarnokba. A ruhám egyébként ilyen:

Mielőtt beléptem volna a csarnokba, vettem egy mély levegőt. Mostmár kezdődhet a rohanás, a készülődés, minden! -határoztam el magamban, mikor eszembe jutott valami.
-Bassza meg, Cameron ma utazik el! -suttogtam. Édes istenem! Csak én lehetek ekkora szerencsétlen? A telefonomat előkeresve hívtam fel Spencert, aki egy kis idő után fel is vette.

-Szia Spencer. -köszöntem.
-Mi az? -dünnyögte.
-Bocs, felkeltettelek? -kérdeztem.
-6:47-kor? Áhh, dehogy is, most készültem reggelizni, utána meg futni. -mondta cinikusan. Ja. Hoppá.
-Bocsi, csak azt szeretném mondani, hogy ma nem tudok menni a reptérre.
-Mert?
-Mert ma van a versenyem. -mondtam.
-Bazzzzmeeg nemáár. -nyöszörgött.
-De. -sóhajtottam. -De mindegy, nélkülem is el tudtok menni a reptérre.
-Bazz, figyi, ha felszállt Cameron, akkor sietünk hozzád, hogy drukkoljunk, oké?
-Biztos? -kérdeztem.
-Bízz bennem Sam. Ha már felkeltettél. -mondta, mire elmosolyodtam.
-Köszi. A verseny itt lesz a sportcsarnokban, tudod.
-Ott leszünk.
-Köszönöm.
-Vigyázz magadra.
-Te is. Szia. -köszöntem el.
-Pussz, szia. -nyomta ki a telefont, én pedig bementem a csarnokba, ahol már javában ment a rohangálás. Elindultam az öltözők felé, mikor szembe találtam magam Daisyvel.
-Szia. Itt az öltöző. 30 perc múlva vonulás, úgyhogy siess! Ülj le a lányokhoz, ők kisminkelnek. -adta az utasítást, az öltöző felé mutatva, úgyhogy elindultam arra. Köszönés után ledobtam a kabátom, és odaültem a lányokhoz, hogy sminkeljenek ki. Nem nagyon szeretem amikor festenek engem, ezért szeretek rajta hamar túlesni. Miután meglett a sminkem, elővettem a botom, és akkor megjelent Daisy.
-Gyertek lányok, 5 perc, és kezdődik a bevonulás! Irány le. -mondta Daisy, majd őt követve lementünk. A vonulás hamar véget ért, és utána következtek a csapat formációk. Vagy drukkoltam, tapsoltam, vagy gyakoroltam, míg nem az én kategóriám következett. Idegesen néztem a telefonom kijelzőjét, ugyanis már a fiúknak itt kéne lenni. De nincsenek.

Cameron szemszöge

A reptéren vagyok a srácokkal, de Sam nincs itt. Hiányozni fog ez a lány!
-Mikor lesz Sam? -kérdezte Logan.
-19 perc múlva. -mondta Spencer.
-Mi? -kérdeztem. -Menjünk. -fogtam meg a bőröndöm.
-Hova? Mindjár indul a géped, hová akarsz menni? -kérdezte Adam.
-Menjünk Samhez. Gyerünk. -mondtam majd elindultunk a fiúkkal, taxit keresni. Miután sikerült fogni egyet, azonnal a sportcsarnokhoz irányítottuk. 15 perces az út, ha jól haladunk, még beszélhetünk is egy kicsit Sammel.
Már az utcában voltunk, mikor már a taxisnak a kezébe nyomtam a pénzt. Mikor megállt, felrántottuk az ajtókat, és bőrönddel, mindennel együtt futottunk a csarnokba. Lélekszakadva álltunk meg, mikor meghallottuk a bemondó hangját.
-Mivel sajnos egy versenyző kiesett, ezért jöjjön Sam Taggert. -mondta, bennem pedig megállt az ütő. Sam bement a színpadra, ami szimplán egy ragasztóval körbejelölt terület volt, és pedig arra indultam, ahol bejött, hátha ott jön ki. A fiúk megálltak a színpaddal szemben. És elkezdődött. Én oldalról néztem őt. Nagyon ügyesen csinálta. Sőt, kibaszott jól. Szőke haja fel volt kontyolva, és feszülős kisruha volt rajta. Sosem láttam még így, de nagyon tetszett.
A tánc közben felém fordult, mármint gondolom a táncba is így volt, mindegy. Míg rám nem nézett, egy hamis, halvány mosolyt láttam az arcán. Egyenesen a szemembe nézett a tánc közben, mire csak bólintottam. Nem engedhettem, hogy miattam elronsta. Tovább folytatva a táncot, visszafordult a zsűri felé, és mosolygott, de máshogy mint előtte. Őszintén. Nagyban bámultam, végigmértem, mikor tapsra lettem figyelmes. Elkezdett kivonulni, de nem az edzője felé ment, hanem felém. Alig volt köztünk fél méter, mikor hirtelen a nyakamba ugrott, és szorosan megölelt. Természetesen vissza öleltem. Jó volt újra az illatát érezni. A fejét a nyakamba fúrta, mire halványan elmosolyodtam. Már nagyban ment a másik csaj, mikor elengedett, és egyenesen rám nézett.
-Azt hittem, hogy te ma elutazol.
-Így is volt, kb. Még húsz perce. -vontam meg a vállam.
-Miattam jöttél vissza? -kérdezte döbbentem mire csak mosolyogva bólintottam, majd magamhoz rántva adtam neki egy puszit. De csak azért puszit, hogy ne kenjem le a rúzst a szájáról, ami kibaszottul jól áll neki. Amire viszont nem számítottam, hogy ő is adott egy puszit.
-Héé. -nyúltam volna az arcomhoz, ha nem rántja el a karom.
-Ne töröld le. -mondta vigyorogva. -Jól áll. -suttogta a fülembe.
-Én most simán megcsókollak, ha nincs ez a rúzs a szádon. -suttogtam neki én is.
-Bolond vagy. -nevetett a fülembe.
-De ez a bolond visszajött hozzád. -mosolyogtam.
-Ugye nem mész el? -kérdezte.
-Nem valószínű. -mondtam, mert tudtam, hogy a producerem totál ki lesz akadva, hogy nem értem el a gépet. De nem érdekel. Már nem.