Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

2

-Gyerekek. Hadd mutassam be Cameront.
-Tanárúr, már mind tudjuk hogy ki ő! Nem vagyunk ősemberek! -szólt be Spencer.
-Spencer, köszönöm hogy felvilágosítottál, de meglettünk volna az információd nélkül is. -szólt az ofő. -Na, de mivel mindenki külön padokban ül, és még nem hoztak be újat, így oda kell ültesselek valaki mellé. Nos, Samanta, te kis helyen elférsz, menj odébb, oda ül melléd Cameron. -mosolygott a tanár. Jesszusom. Ide ez tuti nem ül! Hátrafordultam a lányokhoz. (akikkel egyébként tökre hátul ülünk) Maya mosolyogva bólintott, de Liliana arckifejezése mást sugallt. Nem tetszett neki.
-Tanárúr! Mi lenne ha Liliana mellé ülne? -kérdeztem.
-Nos, úgy érzem Liliana mellett nem férne el igazán. -oltotta be Lilit a tanár. Nos ezzel egyet is értettem volna, de Lili a barátnőm. De egy tanárral szemben úgy érzem nem éri meg harcolni, ezért inkább hagyom. A fiúk röhögtek a tanár poénján, én szimplán kínosnak gondoltam.
-Nos. Cameron, ülj le Samanta mellé.
-Rendben. -mosolygott. Meg tudtam volna ölni, és én is így mosolyogtam volna közben, de nem tehettem mert óra volt. Nos, Liliana égése után, kezdődhetett az óra.
-Mindenkinek itt van a felszerelése? -kérdezte az ofő (aki egyébként a matektanárunk szóval duplán blee)
-El is felejtettem. Samanta, tedd középre a könyvet, hogy lássa Cameron is.
-Igen és akkor én mégis hol írjak? A padlón? -kérdeztem, mire felröhögtek a többiek. Hát igen, én és a stílusom.
-Nem, elfértek a padon. És ne légy szemtelen, mert kiküldelek az igazgatóhoz! -mondta, mire csak morogtam egyet (igen, én ilyet is csinálok) és felraktam a füzetem a padra.

Már nagyban ment az óra, mikor Cameron Boyce hozzámszólt.:
-Bocsi, mi az óra címe?
-A paralelogramma szerkesztése.
-Az mi?
-Jesszusom, de sötét vagy! Eddig mit csináltál?
-Néztem hogy mit írsz.
-És a másolásig nem jutott el az agyad? Esetleg leírjam helyetted? Vagy tanítsam meg neked, ha már azt sem érted amit a tanár mondd? -kérdeztem kicsit hangosabban, mint kellett volna, mire mindenki felénk fordult. De tényleg, kivétel nélkül mindenki minket nézett.
-Van valami problémád Samanta? -kérdezte a tanár meglepetten.
-Szerintem neki van problémája. -böktem az újdonsült padtársam felé.
-Van valami baj Cameron? Nem hagy békén Samanta? -kérdezte felháborodottan a tanár, mire tágranyílt szemekkel néztem rá. Ez beteg! Még a tanár is oda van meg vissza ezért a gyerekért? Mit tudnak annyira rajta szeretni? Nem értem.
-Nem, semmi probléma tanárúr, csak nem értettem valamit és megkérdeztem Sam-et de ő kiakadt rám. -adta elő Cameron Boyce.
-Samanta, talán valami bajod van? -hűledezett tovább a tanár.
-Nem nincs, tanárúr, köszönöm a kérdést. -mosolyogtam. Meg tudtam volna folytani Cameron Boyce-t.