Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

17

Spencer szemszöge

Bírom Samet. Igazából, mi sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint ő a többiekkel. Több mint barátság, talán testvériség. Mintha Sam a húgom lenne. Mindig megértjük egymást, és figyelünk a másikra. Mikor csak összeesett, akkor láttam meg a földön egy csomó vért, és a nyakát. Mind lerogytunk a földre, Sam köré.
-Valaki hívjon mentőt! -kiabálta Adam. Cameron a fejét fogta, és pedig kéztörlővel törölgettem a nyakát. Édes istenem, mi lesz velem ha baja esik? Az Logan hibája lesz, meg az enyém.
Ahogy néztem az arcát, könnybe lábadt a szemem. Nagyon közel áll hozzám ez a lány, nem élném túl, ha baja esne.

Kis idő múlva megérkezett 2 mentőautó. Az egyikbe Logant vitték, a másikba Samet.
-Uram, ön sem néz ki valami jól. Kérem jöjjön velünk! -mondta nekem az egyik orvos.
-Nekem nincs semmi bajom, Samet kezeljék kérem. -mondtam Samre mutatva.
-Kérem fáradjon be a járműbe, önt is ellátjuk a kórházban.
-Spencer.. mind bemegyünk a kórházba, és benneteket ellátnak, mi pedig ott leszünk veletek, amíg ki nem jöttök onnan.
-Rendben. -mondtam majd beszálltam a mentőbe, ahol elkezdtek engem vizsgálni. Sam egy hordágyon feküdt, valamivel a szájánál. Még mindig sürögtek körülöttem az emberek, mikor Sam valamelyik belékötött gépe elkezdett csipogni. Nem értettük mivan, csak azt mondták, hogy húzódjunk hátrébb. Samről levették a pólóját, és valamit tettek a mellkasára.
-Mi történik? -kérdezte Noah.
-Újra kell élesztenünk. Menjetek hátrébb. -mondta az orvos, mire sokkot kaptam. Vagy kaptunk. Cameronra néztem, akinek könnyes volt a szeme. Megértem. Szereti Samet. Mind szeretjük. De Cameron más. Ő nem haverilag szereti. Már csókolóztak egy párszor.
Már eltelt 4 perc mikor az orvosok eltették a cuccokat, amiket eddig használtak.
-Van szívritmusa. A nyakát össze kell varnunk, de valószínű, hogy kómában van.
-És.. és meddig lesz kómában? -kérdeztem.
-Fogalmam sincs. Viszont, te ülj a tolószékbe, és berakunk egy kórterembe.
-Leh..lehetne egy kérésem? -kérdeztem.
-Igen. Mondd.
-Lehetnék Sammel egy kórterembe? -töröltem meg az orrom.
-Igen. Elintézzük. -bólintott az orvos. Hála istennek! Még fel kell hívni Sam szüleit! Tuti ki fognak rám akadni! De nem érdekel. Most Sam a legfontosabb.

A kórteremben

Kb. Egy órája fekszem itt, mellettem a fiúk vannak. Nem csinálunk semmit, csak várjuk Samet. A szüleinek szóltunk, akik hamarosan megjelentek.
-Sziasztok. Jajj, Spencer jól vagy? -kérdezte az anyukája.
-Én megvagyok köszönöm. -bólogattam.
-Fiúk, mi történt hogy itt kötöttünk ki? -kérdezte az apukája.
-Nos.. ugye ma volt Samnek a versenye, amire mi elmentünk. Aztán beültünk enni egy kajáldába, ahol Samnek a bal oldalán én ültem, a jobb oldalán Logan. És Sam intett, vagy hát jelzett nekem, hogy Logan fogdossa őt. Mármint a combját simogatta. Én pedig kihoztam az asztaltól, ugye mert csak rám számíthatott. Mindegy, felálltunk, és elmentünk a WC-k felé, de mivel ott nagyon sokan járkáltak, így bementünk a fiúvécébe, ahová benyitott Logan, és felpofozta Samet, én pedig megvédtem és összeverekedtünk, de Sam közénk akart állni, és meglökte Logant, aki akkorát lökött rajta, hogy az ajtóhoz repült, és vérzett a nyaka. Utána már bejöttek a többiek is, -mutattam a fiúkra- meg a biztonsági őrök is. Sam odafutott hozzám és megölelt, és miközben ölelt, összeesett. -húztam el a szám. A szülei csöndben ültek, és néztek rám.
-És tudom, hogy nem sült el a legjobban a dolog, de én mindent megtettem és sajnálom. -csúszott ki egy könnycsepp a szememből.
-Ugyan drágám. Sam erős lány, sok mindent kibír. Imád veletek lenni, sőt mindig veletek van. Tudjuk hogy sosem csinálnád direkt. Ne sírj, semmi baj. Mi nem haragszunk. -mondta az anyukája, az apukája meg bólogatott. Hirtelen kinyílt az ajtó, és egy ágyat toltak be, Sammel.
-Önök a szülei a lánynak? -kérdezte a doki.
-Igen. -mondta Mrs. Taggert.
-Samnek össze kellett varni a nyakát. A mentőben újra kellett éleszteni, emiatt kómában van. Ez a lány nagyon erős, más már nem élte volne ezt túl.
-Köszönjük doktor úr. -mondta Sam apukája.
-Én most megyek, de már lejárt a látogatási idő. Kérem önöket, hogy fáradjanak haza, holnap visszajöhetnek, de a recepción érdeklődhetnek, ha valamit nem tudnak. -mondta az orvos. -Ti is fiúk gyertek. -intett Cameronéknak.
-Elbúcsúzunk és megyünk. -mondta Adam.
-Szia Spencer. Holnap bejövünk hozzátok suli után. -mondta Cameron, mire csak bólintottam, majd megindultak Samhez. Adam, és Noah, csak egy puszit adtak neki, és kicsit beszéltek hozzá, de Cameron leült mellé, és megfogta a kezét.
-Szia. Nagyon megijesztettél minket a mentőben Sam. Kérlek ne csináld ezt többet. -csuklott el a hangja. -Holnap jövünk megint. Puszi. -mondta majd megsimogatta a homlokát, és felállt.
-Sziasztok. -mondtam.
-Szia. -köszöntek el, majd kimentek. Lassan kimásztam az ágyból, ami rettenetesen fájt, de nem érdekel. Odaültem Samhez, és megfogtam a kezét.
-Szia Kislány. Tudtam hogy te mindent túlélsz. Éreztem. De kérlek, soha ne álljon meg a szíved! Kérlek. -pusziltam meg a kezét. -Ne hagyj itt minket. Könyörgöm. -sírtam el magam, a mai napon sokadjára.