Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

7

-Figyi.. lehet menni kéne már.. -motyogtam. Mi ütött belém? Miért motyogok?
-Kár.. -mondta, majd elindult ki. Pár lépéssel lemaradva én is elindultam kifele. A tesitanár összehívott minket, majd a következőt mondta.
-Hatan álljanak erre a vonalra, hatan pedig a másikra. -mutatta, mi pedig elrendeződtünk. Velem szemben Cameron állt, jobbra nekem Noah, balra pedig Maya.
-Nos.. ha mind megvagytok, akkor kezdhetjük a bemelegítést. A jobb oldali sor -mutatott Cameronék sorára- fejkörzést csinál, a másik sor, pedig támaszkodik a labdán. Fél percig. -mondta a tanár, mire a többi lány elkezdett nyafogni. És lassan, de biztosan elment az óra. Elsőként futottam az öltözőbe, hogy mi hamarabb kiszabadulhassak. Vége a napnak, hál' istennek. Hazafele sétálva, gondolkodtam a mai napon. Vihogás, kiborulás, kiabálás. Ezzel jellemezném a napom. Hazaérve senki nem volt otthon, ezért átöltöztem, és elmentem futni. Ha nevezhetjük annak. Inkább sprinteltem. Nem érdekelt, igazán, hogy hány óra, és merre futok, csak futottam. Egyszer csak eszembe jutott a konditerem, így elfutottam arra. Amint megláttam az utcába, lelassítottam. Belépve az ajtón rámköszönt Lia, a recepciós.
-Szia Sam! Hogy-hogy erre?
-Szar napom volt. -húztam a szám.
-Értem. Jó edzést. -köszönt el. Láthatta rajtam, hogy nem vagyok beszédes kedvemben. Elindultam az edzőterem felé, ahol belefutottam a fiúkba.
-Csá Sam. -köszönt Logan.
-Sziasztok. -intettem.
-Edzel velünk? -kérdezte Cameron. Várj mi? Cameron? Mit keres ez itt?
-Mivan, megengedték a producerek, hogy egy kicsit erősíts?
-Igen. -bólintott. Hirtelen megfogta valaki a vállam. Hátrafordultam, és a folyosós buzigyerek állt.
-Mit pattogsz? Takarodj már innen.  -mondtam, miközben a fiúk odaálltak mellém. Hirtelen a gyerek gyomorszájon rugott, amitől a földre estem. Noah segített felállni, de a többiek pedig elkezdték lögdösni a gyereket.
-Mit képzelsz, hogy egy lányt bántasz? Még ennyi vér sincs benned?-kiáltotta Cameron. Odavánszorogtam melléjük, és szembe álltam a gyerekkel. Farkasszemet néztünk. Hirtelen megindult megint a keze a hasamhoz, de én elkaptam és kicsavartam, és belerúgtam a tökébe. A gyerek jajgatott, a fiúk csak röhögtek, én pedig tovább csavartam a kezét. Már térdelt. Leguggoltam hozzá, és a fülébe súgtam.
-Jobb lesz ha leállsz paraszt.
-Valaki segítsen már! -ordított a gyerek a többi vendégre. 2 perc múlva benyitott Lia.
-Sam, mit csinálsz? Jól vagy?
-Vigyétek ki ezt a gyökeret. -rúgtam bele, miközben elengedtem a kezét.
-Máris. Biztonságiak! -kiáltott, mire megjelent 2 férfi, és kivitték a gyereket.
Elvánszorogtam a padig, mire a fiúk jöttek utánam.
-Jól vagy? -kérdezte Spencer.
-Ja. -semmi bajom.
-Nagyot rúgott a gyerek, tuti nem fáj?
-Kicsit, de megvagyok. -intettem.
-Húzd fel a felsőd, lehet vérzik. -mondta Cameron.
-Mit? -néztem rá.
-Ja, húzd fel. -mondta Logan, mire felhúztam a felsőm. Nem nézett ki valami jól. Elkezdett lilulni is.
-Holnap megölöm ezt a gyereket.
-Mi is jövünk. -szögezte le Michael.
-Ha ennyire szeretnétek. -vontam vállat. -amúgy, kösz hogy megvédtetek. -villantottam egy halvány mosolyt. Ilyen is ritkán van.