Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

20

Visszamenve a terembe, alig vártam a csengőt, mivel ez az utolsó óra. Mikor ki kicsöngettek rögtön felpattantam, amit nem nagyon díjazott senki. Adam és Noah is kérdőn nézett rám.
-Sam felkelt. -suttogtam nekik, mire ők is felpattantak, majd elindultunk a kórházhoz.

Time skip

Benyitottam a kórterembe, és tényleg felébredt. Spencer vigyorogva nézett rám. A másik ágyban telefonozott ő.
-Sam. -mondta Adam, mire odapillantott ránk. A telefon kiesett a kezéből. Odasétáltam hozzá, é s a nyakába borultam. Egy halk nevetést hallottam tőle, majd visszaölelt. Végre. Nagyon vártam hogy felébredjen, és halljam a hangját.
-Annyira hiányoztál. -suttogtam a fülébe.
-Istenem, de cuki vagy. -nevetett, majd adott egy puszit. 
-Héé. Nem ezt vártam. -mondtam, majd gondolkodás nélkül megcsókoltam.
-Mg.. fgok.. fulladni. -mondta mosolyogva. -Mostmár nyugi. Élek. Nyugi Cameron. -nevetett.
-Annyira hiányoztáál. Nélküled ültem 2 hétig! Tudod milyen szar volt?
-Ja.. mondta Adam.
-Ha visszajön Logan én megölöm. -mondta Noah.
-Nem csak te. -mondtam neki. -Tudtok járni? -kérdeztem.
-Én tudok, de ez még fel sem kelt.
-Jajj jó vagy már Spencer. -röhögött Sam, majd kitakarózott, és az ágy szélére húzódott.
-Most kiderül. -tette le a lábát a földre, majd a karom elkapva ráállt.
-Huhh.. ez sikerült. -könnyebbült meg.
-Várj ezt nekem is látnom kell. -kelt fel Spencer is.
-Ez vicces lesz. -mondta Sam, és elindult. Azzal a lendülettel, majdnem pofára is esett, de elkapta Adam kezét.
-2 hét alatt elfelejtettem járni? -röhögött.
-Itt a járókeret ha kell. -nyújtotta oda neki Noah.
-Rohadt vicces vagy tényleg. -röhögött, majd ráfagyott a mosoly az arcára. -Te mit keresel itt? Takarodj el innen! -ordította az ajtó felé. Az ajtóban ott állt Logan. Elöntött a düh. Megindultam felé, de Spencer és Adam visszarántott.
-Engedjetek el. -mondtam, mire ezt egy kis idő után meg is tették. -Mit keresel te itt? Húzz el innen, míg itt nem maradsz újabb 2 hétre! -löktem meg.
-Cameron állj le. -mondta Sam.
-Kómában voltál majdnem 3 hétig Sam! Nem fogom hagyni! -kiabáltam, majd visszafordultam Logan felé. A falhoz szorítottam a vállánál fogva. -Takarodj el innen! -mondtam.
-Meg fogjátok még ezt bánni. Te is Samanta. -mondta, majd kiment.
-Mostmár nyugodt vagy? -kérdezte Sam rámnézve.
-Igen. -fújtam ki a levegőt. Hirtelen becsörtettek megint, újra az osztályból. De most a lányok voltak. Az összes lány.
-Sziasztok. -nyávogta Kate. Ránéztem Samre, akinek ökölbe volt a keze. -Mit akartok? -kérdezte.
-Mi csak újságolni jöttünk a híreket. -vigyorgott Jessie.
-Milyeneket? -húzta össze a szemöldökét Sam.
-Először is.. buktok földrajzból, te és Spencer.
-Uhh. Hát ez szomorú, nem Spencer?
-De. -bólogatott Spencer.
-A tesitanár meg kivan, hogy nem tudtatok menni a focira. -mondta Katie.
-Az jövőhéten lesz, te IQ bajnok. -mondtam.
-Már volt. Előrébb hozták egy héttel. -vigyorgott.
-Ezt nem hiszem el. Mondták volna. -mondta Adam.
-Hahóó! Az edző csalódott bennetek, ezért nem szólt. -vigyorgott Liliana.
-Mondjuk benne ki nem csalódik.. -mondta Sandy, mire Maya röhögött fel először.
-Tudjátok mit? Mind megbaszhatjátok! -mondta Sam, és megindult a lánycsapat felé. Ránéztem a többiekre akik már vigyorogva várták hogy mi lesz.
Sam odament, és elkezdte tépni Kate haját. Persze a többi lány elkezdett visítani, de Sam kidobta őket. Ennyit erről.