Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

egy kis visszaemlékezés

Sziasztooook!
Nos, úgy döntöttem, hogy muszáj egy ilyen "részt" kiraknom.

El fogok mesélni mindent. Hogy hogy jött az ötlet, az ihlet, meg minden.

Hogy jött a könyv?

Egy időben, április körül nagyon sok mindent néztem, amiben benne volt Cameron. A Jessie-t, de inkább az Egy videojátékos majdnem mindenre jó kézikönyve-t. Ő lett a háttérképem, róla beszéltem, őt néztem mindig. Így jött az ötlet, hogy írok róla egy könyvet.

Hány részes lett volna ha még élne Cameron?

Akkor még most is íródna. Teljesen máshogy terveztem, sőt, arra gondoltam, hogy végig írom nekik még a 11. -12. Osztályt is. Ezt júl. 7.-én vetettem el. Azért, mert már nem lett volna értelme.

Eleinte, úgy terveztem, hogy Sam Spencerékkel fog összeveszni, majd Cameron odamegy hozzá, majd vele is veszekszik egyet, majd időről-időre közelebb kerülnek egymáshoz, és járni fognak, de úgy bonyolódott a történet, hogy inkább megfordítottam. Próbáltam mindig egyre jobb, izgalmasabb részeket írni, ez az elején jobban látszik, ott sokkal több a veszekedés, és sokkal bonyolultabb.

Hogy érintett a halála?

Eleinte fel sem fogtam. Emlékszem, hazaértem valahonnan, és felmentem instára sztorikat nézegetni. Majd megláttam valakiébe Cameron képét, és azt hogy RIP. Nem is értettem hogy mivan, vagy ez most poén, vagy sem, vagy kamuhír. Rákerestem a neten, és vagy 20 cikk szólt róla. Hogy álmában halt meg. Nem tudtam felfogni. Az agyam már felfogta a hírt, de a szívem nem. Tudat alatt még azt mondogattam, hogy biztos jól van, valakivel most is nevet, vagy beszélget. Nem bírtam felfogni. A mai napig sem. Mivel mostanában nem gondoltam rá (kövezzetek meg ha akartok) így már elfogadtam valamennyire a tényt. Ma van 20 napja. Istenem! Nagyon hiányzik. Nagyon szerettem. Kisugárzó személyisége volt, imádtam már kicsiként is. Sosem fogom elfelejteni azt a sok örömöt, amit egy szar nap után okozott nekem!

Volt nekem egy időszak, mikor úgy éreztem, hogy ez már nem is Cameronról szól, hanem teljesen másról. Mondjuk, ezt még a mai napig is így gondolom, kérlek írjátok meg, ha ez így volt!

Ezután mi lesz?

Nagyon semmi. Írom tovább a MM könyvem, majd egy újat kezdek, de nem Cameronosat. Kb. Még van 2 könyv ötletem, szerintem azokat a közeljövőben meg fogom valósítani.

Köszönet

Nagyon szépen köszönöm, mind annak az ötezer embernek aki eddig olvasta a könyvem! Meghatározó dolog ez, még akkor is, ha már az illető akiről szól, már jobb helyen van.  Nagyon hálás vagyok mindenkinek, főleg Cameronnak, aki ilyen meghatározó volt nagyon sok gyerek életében. Sosem foglak elfelejteni téged❤️

Mégegyszer köszönöm!
xoxo