Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

23

-Azt akarjátok hogy rendőrségi ügyet csináljak ebből? -kérdezte. -Mert megérdemelnétek! -üvöltötte le a fejünket. -Miattad még a kezem is megrándult. -förmedt rám.
-Ne tessék belehalni. -mondtam gúnyosan.
-Igen? Tudjátok mit? Egész évben csak ti ültetek az irodámban! Hívom a rendőrséget. Addig várjatok meg az ajtó előtt. Aki elmegy azt kirúgom az iskolából! -mondta, mi pedig kimentünk. Na ezt jól megcsináltam.
-Kösz te idióta most miattad kerülünk szarba. -hisztizik az egyik paraszt.
-Hagyjál már a faszomba békén komolyan mondom vagy megtéplek. -mondtam nyugodt hangnemben. Csöndben álltunk az ajtó előtt és hallgattuk ahogy a nő beszél a rendőrökkel. Ez beteg!
Hirtelen kinyílt az ajtó, így megint be kellett mennünk.
-Ide jönnek, nekik is elmeséltek mindent, úgy ahogy nekem. Nem véditek egymást mert akkor közbe fogok szólni. -magyarázta. Egymás mellé húzódtunk. Mellettem Adam volt jobbra balra pedig Logan. A fenekemnél egy kezet éreztem. Már megint kezdi! Oldalra fordulva láttam Logan önelégült fejét.
-Hagyd már abba! -kiáltottam rá. -Elegem van hogy állandóan vagy a combom vagy a fenekem fogdosod!
-Mit kiabálsz? -kérdezte vissza.
-Na jó! Idejössz. -mutatott az ajtó mellé. Odacammogtam és összefont karral álltam meg. Nem sokkal később kopogtak. A diri kinyitotta az ajtót, és egy "fáradjanak be biztos urak" köszönéssel beengedte őket.
-Samanta, te menj oda a többiekhez. -szót, én pedig Cameronékhoz odaálltam.
-Miért kellett az igazgatótoknak idehívnia minket? -kérdezte az egyik rendőr.
-Mert Sam nem bírt a cinikus énjével. -mondta az akivel verekedtem.
-Szóval Sam a neved. -mondja a rendőr.
-Igen. -bólogatok. Nagyon okos ember. Itt megint megkérdezték hogy mit csináltunk, mi meg megint elmondtuk. A rendőrök nem reagáltak rá semmit, csak megköszönték, és elküldtek minket, hogy beszélnek az igazgatóval. Hát ez érdekes volt. Mivel tesink volt így húztunk a tornaterembe. Mikor beértünk Spencer elment labdáért és fociztunk. A tesitanár megrökönyödve nézett ránk.
-Már megint mit csináltatok? -kérdezi.
-A szokásos. -intett Cameron.
-Rendben. Jövőhéten focikupa ne felejtsétek! -szól.
-Hogyne. -mondtam gúnyosan Kate-re nézve. Összefont karral nézett vissza rám. Ezután elkezdtünk játszani. Ez eléggé érdekesen nézett ki, mert ők szekrényt ugrottak, mi meg szó nélkül elkezdtünk játszani. A tanár nem is szólt bele, hagyta. Ismer minket, megint a dirinél voltunk, így hagyta. De a lányok akadékoskodtak, hogy mi miért játszatunk úgy hogy késünk is egy csomót.
-Ennyi erővel mi is játszhatnánk meg késhetnénk. -szólalt meg Jessica.
-Igen? Oké. Akkor a fiúk félreviszik a dobbantót meg a szekrényt, és focizik az egész osztály. -mondta a tanár. Édes istenem! Csak ne fiúk a lányok ellen legyen mert akkor kiszállok esküszöm.
-Ugye vegyes csapat lesz? -kérdtezem.
-Az legyen? -kérdezett vissza a tanár. A fiúk tökéletesen rávágták hogy ne, egyedül én akartam hogy igen. Egyedül játszani nem olyan jó.
-Oké, akkor fiúk a lányok ellen lesz. -mondta.
-Baszdmeg! Nemár. -mondtam. A fiúk csak vállonveregettek. Köszi.
-De a fiúk sokkal kevesebben vannak. -adtam be az adú-ászt.
-Igaz. Akkor vegyes lesz. -mondta a tanár. Én megkönnyebbültem, a fiúk pedig magyaráztak, hogy ők elegen vannak. Rajtuk nevettem. Itt még mind boldogok voltunk, pedig az álomvilág hamar véget ért.