Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

10

Ekkor hirtelen valami olyat mondott a tanár, amire nem számítottunk.
-Kénytelen leszek kirúgni téged Cameron. -mondta az igazgatónő.
-Ha ő megy, akkor én is. -mondtam. Nem igazán érdekelt. De ne miattam rúgják ki.
-Én is. -mondta Spencer, majd mindenki. Cameron ránkmosolygott, de a diri nem.
-Hogy képzelitek?
-Egy verekedésért akarja kirúgni? Csak azért mert ő szerepelt a tévében? -vontam fel a szemöldököm. Na erre már az igazgató sem szólalt meg.
-Következő szünetre kérem az ellenőrzőtöket. Menjetek. -intett, mi pedig köszönés nélkük kihúztunk onnan, és messze az irodától letelepedtünk a folyosóra, ugye mert óra volt. A földön ülve hallgattuk a termekből kiszűrődő hangokat, mikor Cameron megszólalt.
-Kösz hogy kiáltatok mellettem.
-Nincsmit tesó. -mondta Logan.
-Sam amúgy neked tudják otthon hogy mit csinált veled az a fasszopó? -kérdezte Spencer.
-Aha elmondtam. Azt is hogy ma megverjük.
-És mit szóltak?
-Azt hogy adjak neki rendesen. -mondtam, mire a fiúk felröhögtek.
-Megyünk órára? -kérdezte Noah.
-Megy a faszom. -mondtam. Hirtelen megjelent Kevin és az anyja a folyosó végén. Mikor megláttak minket, elkezdtek felénk jönni.
-Édesistenem. -forgattam a szemem.

-Szervusztok. -köszönt az anyja. Mi rá se néztünk, csak bámultunk magunk elé.
-Neked teljesen elment az eszed? -bökte meg a vállam, mire ránéztem. -Persze, hogy ilyen aggresszív vagy! Neked csak fiú barátaid vannak? -kérdezte.
-Mi köze hozzá? -kérdeztem.
-Na velem ne beszélj ilyen hangnemben! Mit képzelsz te magadról!? Nem a haverod vagyok!
-Maga kérdezett. -vontam vállat, mire felpofozott.
-Állítsa már le magát, mit képzel!? -kérdezte Cameron.
-Mi folyik itt? -kérdezte az igazgató.
-Ez a nő felpofozta Samet! -mondta Cameron.
-Hölgyem, uralkodjon magán, és megkérem, hogy fáradjon ki az iskolámból. -mondta Mrs. Parker.
-Ez hallatlan! -kiabált a nő. -Ha mégegyszer hozzáérsz a fiamhoz.. -kezdte, de Kevin elhúzta tőlünk. Az igazgató sóhajtott egyet, és elküldött minket órára, mi pedig komótosan elindultunk a terem felé. Mikor beléptünk a terembe, mindenki rám nézett.
-Hol voltatok? 40 perc késéssel? -ordított ránk a tanár.
-Az igazgatóiban voltunk. -mondtuk.
-Kifele! Azonnal! -mutatott az ajtó felé. -Nem hallottátok? Menjetek! -kiáltotta a tanár, mi pedig visszamentünk a folyosóra, és leültünk egy padra. Először csöndben voltunk, majd elkezdtünk vihogni. Fogalmam sincs min. Csak nevettünk. Hogy kínunkban, szerencsénkben, szerencsétlenségünkben? Kitudja. Csak nevettünk. Sokkal jobb volt mint beülni órára. Megragadtam az alkalmat és írtam egy SMS-t anyunak, és apunak.
"Szia. Betörtük a fiú orrát, és kapok egy intőt."
Anya válaszolt is.
"Ugye veled minden rendben?"
"Igen"
"Akkor jó."
Ezzel letudtam anyuékat. Kb. 5 percet ültünk, és kicsengettek. Mi pedig elmentünk ebédelni.