Michael Clifford ff Boszi a csajom

16

Este Tiea velem aludt. Hónapok óta most érzem magam a legkipihentebbnek. Reggel Tieaval a karjaimban keltem. A lány édesen szuszogott, haja arcomba lógott, lábaink össze voltak fonódva. Nem keltem fel mellőle, nehogy felkeljen. Had pihenje ki magát. Inkáb jobban hozzábújtam, és megpróbáltam vissza aludni. Sikerült is, mert mikor felkeltem Tiea már egy tálcával az ölében ült, és evett. Mosolyogva bújtam hozzá, mire egyik kezével a hajam kezdte simogatni.
- Jó reggel, bújósom. - hallottam meg mosolygós hangját.
- Neked is, édeském. - nyomtam puszit derekára.
- A te reggelid ott van a hátadnál lévő éjjeli szekrényen. Egyél. Anya ma odatette magát. - kuncogott.
- Anyud mindig. - mondtam miközben nyújtózkodva felültem. A tálcát az ölembe rakva kezdtem el enni. Isteni volt. Marie megint fánkot sütött. Isteni fánkot szokott csinálni.
- Nem is érdltem, hogy bírtunk ki anyud nélkül majdnem 5 hónapot. - sóhajtottam, tele szájjal. Tiea csak kuncogott, majd egy puszit nyomott ajkaimra, amit én csókká mélyítettem.
- Szeretlek. - suttogtam.
- Én is téged! - dőlt vállamra. Olyan édes mikor bújik. Mint egy koscica. Én meg imádom a kiscicákat.
- Van kedved ma sétálgatni a városba? - kérdeztem, a hajával babrálva.
- Aha. - nézett fel rám. - Mikor?
- Akár miutan felöltöztünk is mehetünk. Milyenk az egesz nap. Így is tettünk. Valamikor este 10 fele értünk haza. Tiea a masnapot a családjával töltötte. Megértem. Hisz rég voltak mar így együtt. Addig én otthon filmeztem.