Michael Clifford ff Boszi a csajom

19

- Ezt érezted? - váltunk el egymástól, egyszerre feltéve a kérdést.
- Mi volt ez? - kérdeztem meg.
- Bár tudnám. - sóhajtott fejét rázva. - Jól vagy? - simította egyik kwzét az arcomra.
- Meggyógyítottál. - válaszoltam.
- Komolyan? - nyíltak nagyra szemei.
- Igen! - bólintottam. - A torkom nem fáj, a fejem nem fáj, az orrom nem csororg, elmúlt a kedvetlenaégem. - soroltam.
- De hát...mikor vissza hoztam a szüleimet akkor elvesztettem a képességeimet. - lépett egyet hátra a fejét fogva. - Fel kell hívajm Fionát. - pánikolt be. Már konkrétan a haját tépte. Egy határozott mozdulattal közelebb leptem hozzá, makd óvatosan megfogtam a kezeit, majd ajkaimhoz húzva finom piszit nyomtam rá.
- Nyugodj meg Picim, oké. Mindent meg fogunk oldani. Nem lesz baj, bízz bennem. - néztem végig a szemébe, egyik kezem az arcára téve.
- Bízok benned. - hunyta le szemeit, mire egy aprócska csókot nyomtam ajkaira.
- Most pihenünk egy kicsit, aztán holnap beszélünk: először a szüleiddel és utána Fionával. Így oké? - kérdeztem mind két kezemmel az arcár fogva.
- Rendben! - bólintott, majd átölelte a derekam, mire én a nyakát, majd kezeimre fektettem a fejem.
- Szeretlek. - suttogtam.
- Szeretlek. - suttogta.
Így álltunk hosszú percekig. Csoki illatú haja és banán illatú bőre harmóniában voltak, így egy különlegesen jó illatot kreálva. Imádom ezt a lányt. El sem tudnám képzelni nélküle az életem...