Michael Clifford ff Boszi a csajom

40

Két év múlva
Tiea Clifford szemszöge

Ma van Michael szülinapja. Kér évet vártam, hogy meg tudjam spórólnj az ajándékjára valót. Aiden mellettem játszott, miközben én elkészítettem a terepet. A szobánkba, az ágyra raktam a tokjában lévő gitárt, sütöttem gyümölcsös tortát és utána csak vártam. Már nem rendezünk nagy bulikat. Nekünk elég ennyi. Az hogy együtt vagyunk.
- Mami, nézd mit rajzoltam! - tipegett oda hozzám Aiden egy rajzzal a kezébe. Ekkor eszembe jutott a boríték.
- Egyboillanat Aiden éy mégmézem. - nyomta puszit a fejére, majd az említett borítékot a gitártolba raktam.
- Na muti meg! - siettem vissza Aidenhez, aki boldogan mutatta, hogybhigyan rajzolta le a családunk. Ekkor betoppant Mikey aki a melóból jött haza.
- Na halihó! Hol van az én egyszem fiam, hogy jól megszorongathassam? - kiabált be a lakásba, miközben a cipőjét húzta le. Erre Aiden boldogan felpattant és azbapajához kezdett el rohanni, a kezében az ajándékjával.
- Ni mit rajzoltam neked! - adta oda neki a rajzot, miközben Mike már a fiúvala az ölében jött be, egyenesen felém véve az irányt.
- Azta de szép. Ezt nem is a falamra, hanem ide a hűtőre rakom, hogy mindenki láthassa milyen ügyes az én fiacskám. - mondta miközben nyomott egy puszit az őt ölelő Aiden arcocskájára.
- Boldog szülinapot Michael.! - mondtam miközben fél kézzel engem is átölelt.
- Köszönöm aranyom. - nyomott hosszú csókot ajkaimra.
- Gyere, még van egy ajándékod a szobában. Pontosabban kettő. - mosolyodtam el, miközben átvettem a már alvó Aident a kezeiből, akit felvittem az ágyikójába, majd bementem Mikey után a szobába, aki épp akkor nyitotta szét a tokot.
- Ó te jó Isten. - suttogta, mikor meglátta azt a basszusgitárt amire mindig is vágyott.
- Na, hogy tetszik? - kérdeztem mosolyogva.
- Imádom! Köszönöm! - jött osa hozzám, majd szorosan a karjaiba zárt.
- Nyisd ki a borítékot. - súgtam a fülébe, mire ő tette is amire kértem. Sokkolva nézte az ultrahang képeket. Hát igen. Két és fél hónapos terhes vagyok. Megint. De egyáltán nem bánom.
- Még egy kisbaba? - kérdezte könnyes szemekkel, mire bólintottam. Ő csak oda rohant hozzám, felkapott majd megpörgetett. Én csak nevetve öleltem őt szorosan.
- Rohadtul szeretlek. - kezdte ek ajkaim csókolgatását, majd letérdelve a hasamon folytatta ezt a tevékenységet. Minden jól alakult. Itt van, szeret én is szeretem. A másik szobába ott alszik a kisfiúnk, akit szintén szeretünk, és 6 és fél húnap múova megszületik Aiden testvére. Úgylátszik a végére minden jóra fordult.

Vége!

Így utólag ha valahova véletlen Calumot írtam akkor az Michael akart lenni. Valamért az egész rész alatt Cakumot írtam, de megpróbáltam az összeset kijavítani.