Michael Clifford ff Boszi a csajom

2

Michael Clifford szemszöge:

Morgolódva másztam ki az ágyból reggel 8-kor, mivel valaki ráfeküdt a csengőre. Ki más? Hát persze hogy Luke. Még a csipáim is ott lapulnak a szemem alatt, de Luke mar itt van. Ez meggágyult.
- Mit akarsz? - kérdeztem mogotván, miután már a lakásomba volt.
- Húha, de morcos itt valaki. - nevetett. Mindjárt olyan morcost adok én neki hogy 100-szor is meggondolja hogy mégegyszer felkelt-e. Morgolódtam magamba.
- Csak nyögd ki végre. - dőltem végig a kanapén, csukott szemmel.
- Szóval! Emlékszel arra a srácra aki felkért hogy legyünk az élő zenekar a buliában?
- Az a gyökér aki rá 3 napra vissza is mondta? Persze, hogy emlékszek! - morogtam a párnába. Reggel rohadt morcos tudok lenni.
- Ma felhívott, hogy akkor vállaljuk-e még. Én egyenlőre nem mondtam semmit, mivel titeket is meg akartalak kérdezni. Szóval? Benne vagy? Ash már igent mondott.
- Ha Calum is benne van akkor nem fogok nemet mondani, de az a fószer akkor is köcsög.
- De legalább fizet egy rakat pénzt. - mosolyodott el. - Nade! Öltözz fel és húzzunk át Calumékhoz. Ott majd pihensz, vagy focizol a húgával. - a mondat utolsó részénél perverzen elvigyorodott és húzogatni kezdte a szemöldökét. Én csak jól belerúgtam a karjába, mivel még én a kanapén feküdtem, ő annak a karfáján ült, így gond nélkül bele tudtam rúgni. Végül egy hatalmas sóhajtás kíséretében elindultam öltözködni.