Michael Clifford ff Boszi a csajom

17

PÁR HÉT MÚLVA:

Betegen fekszek az ágyban, a fejem hasogat, kezeim remegnek, fázok és egyszerre izzadok, a torkom fáj. Soroljam még? Ekkor megrezzent a telóm.

TITI: Hali Mikey, mizu?

Na ja. Ő nem tudja, hogy lebetegedtem, mert két napja bem taliztunk.

MIKEY: Betegeskedek.

TITI: Ó szegénykém. :C Öt perc és ott vagyok!

MIKEY: Nem muszáj gyere!
MIKEY: Tiea!

Reménytelen. Ha Tiea egyszer eltervez valamit, akkor az úgy is lesz. 15 perc múlva nyílt is a szobám ajtaja. Bejönni azért tudott, mivel adtam neki pótkulcsot, de az is meglehet, hogy nyitva felejtettem az ajtót. Na mindegy. Tiea kezében egy nagyobb zacskó volt, amiben ha jól láttam akkor zöldségek vannak.
- Mikey! - nézett rám aggódva, majd mellém sétált és leült az ágyam szélére. - Hogy érzed magad? - simított végig, valószínüleg, forró homlokomon.
- Őszintén? - kérdeztem tőle bágyadtan - Mint a mosott szar. - hunytam le szemeim, majd átölelve Tiea derekát, és egy rendellenes pózt felvéve a lábaira feküdtem. A lány halkan felnevetett, makd elkezdte a hajamat kikócolni.
- Kényelmes? - kérdezte, és éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- A legkényelmesebb! - bólintottam.
- Mi lenne ha inkább melléd feküdnék? Kezd zsibbadni a lábam. - ajánlotta fel, mire tettem is amit kér. Tiea mellém feküdt, úgy hogy ő volt fentebb, így továb fojtatta hajam szálazását. Mosolyogva öleltem át újra a derekát, majd hunytam le a szemem...