Michael Clifford ff Boszi a csajom

28

- Michael! - hallottam meg anyám hangját. El is felejtettem, hogy itt dolgozik.
- Szia anya... - forgattam meg a szemem. Fhuuu de nem szeretek anyám közelébe lenni. Boszi és egy érintéssel a gondolataidba lát. És ez rohadt idegesítő.
- Mit kerestek itt? - érimtette meg a karom, de egyből elhúzódtam. Csak ekkor vettem észre, hogy Tiea elaludt az ölemben.
- Hagyj! - mondtam halkabban.
- Komolyan teherbe ejtetted? Te nirmális vagy !? - szinte már kiabált.
- Halkabban! Nem látod hogy alszik? - kérdeztem halkan.
- Engem ez nem érdekel! - mostmár kiabált.
- Na jó, erre nem vagyok kíváncsi! - indultam el kifele, óvatosan, nehogy felkeljen. Ekkor hirtelen felriadt és a nagyot ordítva a hasához kapott.
- Tiea! Tiea! Hé, kicsim mi a baj!? - kérdettem. Ekkor megláttam anyámat. Épp varázsolt. Farkas sebességgel rohantam anyámhoz, majd félre löktem, így megszüntetve a varázsigét.
- Mi a francot csinálsz??? - kiabáltam.
- Csak megölöm a magzatot! A családunkba nem kell ilyen utód! Ilyen semmire kellő!!! - kiabált. Ekkor két őr jelent meg, ők vámpírok voltak. Éreztem a szagukat. Szeretem, hogy ez egy természet feletti magán klinika. Az őrök lefogták anyámat, majd elvitték valamerre. Egyből vissza rohantam Tieahoz, aki csak erőteljesen zihált.
- Jólvan, semmi baj. - öleltem magamhoz a fejét. - Itt vagyok. - suttogtam a fejét puszilgatva.
- Köszönöm. - suttogta, szinte már tátogta.
- Neked bármit. - nyomtam újabb puszit a hajába.