Michael Clifford ff Boszi a csajom

13

Cakum az ágyan ült, egy lappal a kezében és ő is könnyezett.
- Elment. - suttogta megtörten. - Elment! - kiáltott fel fájdalmasan.
- Annyira sajnálom. - ráztam a fejem szomorúan.
Eltelt 4 hónap. Calum teljesen magába fordukt. Tiea még nem jelentkezett, és ez aggaszt. Lukeon kiütött valami csúnya betegség, így Ash vele foglalkozik. Próbalja varázslattal gyógyítani, de nem megy neki. Mind ki vagyunk bukva. Teljesen. A Hood család 'sírja' ki lett ásva, és eltűntek a hullák. Esténként, mindig, pontban hajnali 4-kor felkelek arra, hogy valaki arcon puszil, az balak meg nyitva. Érdekesség képp a szél mindig fújni szokta a függönyt. Bízom benne, hogy Tiea az. Legalább ennyi reményem van. Ma Hétfő. Épp kávét főztem mikor csengettek. Egyből siettem ajtót nyitni. Nem hittem a szememnek.
- Mikey... - szólalt meg lágy halk hangján. Először azt hittem álmodok.
- Te jó ég! - könnyesedett be a szemem. Egyből egymás karjaiba bújtunk.
- Sikerült. - suttogta. Csk ekkor tűnt fel, hogy a szülei a hátánál állnak.
- Tudtam, hogy meg fogod csinálni. - suttogtam a hajába. - Annyira hiányoztál, hogy azt el sem tudom mondani. - szorítottam őt egyre jobban.
- Te jó Isten... - hallottam meg Calum hangját.
- Cakum! - kiáltottak fel boldogan a szülei, majd a fiúhoz siettek. Szorosan ölelték egymást, még Cal hozzánk nem sétált. Egyből elengedtem Tieat.
- Ilyet soha többet merj csinálni! Megértetted? - kérdezte Calum könnyezve, majd szorosan magához ölelte a húgát. - Szeretlek húgi.
- Én is réged bátyus. - suttogta Tiea.