Michael Clifford ff Boszi a csajom

30

Még egy kis ideig ölelkezve ültünk a fűrdőszoba csempéjén, majd segítettem neki felállni. Tiea arcot és fogat mosott, majd lementünk a konyhába, ahol csináltam kaját, amit Ti két pofára tömött magába. Olyan aranyos volt így. Épp egy újabb falatot kapott be, ami miatt maszatos maradt az arca. Mosolyogva nyúltam felé és töröltem le a szószt. Ő ennek következtében enyhén elpirult.
- Kis cukiságom. - nyomtam puszit az arcára, mire csak kuncogni kezdett azon az angyali hangján. - Mit szólnál ha elmennénk ma sétálni? Vagy elmondani a többieknek a nagy hírt. - mosolyogtam, a derekát ölelve.
- Nem is tudom... Nem is biztos hogy megmarad a kicsi. Ésnlehet nem fognak örülni. - kezdett el pánikolni, mire csak egy csókkal fogtam be a száját.
- Biztos örülni fognak. Nyugi. - suttogtam ajkaira.
- Honnan tudod ezt ilyen biztosan? - nézett rám nagy fehér szemeivel.
- Csak tudom oké? Bízz bennem. - fogtam arcát kezeim közé.
- Oké. - bólintott, majd hozzám bújt. Szeretem hogy ilyen bújós lett.
- Kis bújósóm. - szorongattam jól meg.
- A terhesség teszi. - motyogta.
- Hát persze. - kuncogtam, mire éreztem ahogy bele kosolygott a mellkasomba.
- Szeretlek. - emelte fel fejét, állát a mellkasomon támasztva.
- Én is. - mosolyodtam el, majd egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. Kicsit belefeletkeztünk egymásba, mivel Tiea már a pulton ült és úgy faltuk egymást.