Michael Clifford ff Boszi a csajom

34

- Tiea kisbabát vár! - virult fel ismét Marie.
- Mivan? - kérdezte Jhon kisebb undorral a hangjában. - Ettől a gyerektől? Ez még magára se tud vigyázni, nem hogy két személyre! - kezdett el újra hangoskodni, mire Tiea mocorogni kezdett. Szegény, még csak most aludt el.
- Nem lehetne halkabban? Tieanak pihenésre van szüksége, örülnénk ha ezeg is valósulna! - szólált meg Calum halkan, mégis nagyon ingerülten.
- Nem érdekel! Annak a valaminek nem kellett volna létrejönnie! - mostmár kiabált, mire Tiea össze húzta szemöldökeit. Úgy látszik rosszat álmodik. Ezért nem szabad hangoskodni, mikor ő alszik.
- Ne merj így beszélni a leendő unokahúgomról, sem a nővéremről! - lett egyre ingerültebb Cal, még Marie csak közelebb ült Tieahoz, és a karját simogatta.
- Kicsim, kelj fel. Hallod? - ébreztgettem halkan, mivel egyre intenzívebben mozgatta a fejét, azaz egyre rosszabbat álmodott.
- Kincsem, csak álmodsz, kelj fel. Hallod? - szólt lágy hangon Marie, mire Tiea óvatosan nyitogatni kezdte a szemeit, amik abban a pillanatban el is kerekedtek, majd néhány hangos puffanásra lettünk figyelmesek. Cal az íróasztalnak támaszkodott, háttal, vérző orral és levert néhány cuccot onnan.
- Calum - emelkedett fel Tiea. Egyből levágta hogy az apja műve. Az eddig kedvesnek hitt Jhon műve.
- Te normális vagy?! - ha Tiea ingerült az sose jó. Főleg úgy hogy az ereje hol vissza tér, hol elmegy.