Michael Clifford ff Boszi a csajom

29

Már bő két órája itt vagyunk nálam, és Tiea azóta alszik. Épp kaját csináltam neki, mikor fentről öklendezést hallottam. Egyből felrohantam. Az ágy üres volt, ezért a fürdőbe mentem. Tiea a wc felé görnyedve hányt. Sietve a hátához térdeltem, hátra fogtam a haját, így támogatva őt. Kis idő múlva abba maradt a hányása, mire zokogásba tört ki.
- É-én ezt nem akarom! Nem akarok többet hányni, nem akarom a hangulat ingadozásokat, nem akarok elhízni, én még nem vagyok kész!!! - kiabálta, mire csak az ölelésembe húztam. Tudtam, hogy nem gondolja komolyan és hogy csak az idegesség beszél belőle, ezért csak nyugtattam.
- Nem akarom, hogy elhagyj. - suttogta. Na ez meglepett!
- Mért hagynálak el? Hisz' te vagy a mindenem. - toltam el magamtól annyira, hogy a szemébe nézhessek, majd kezem az arcára csúsztattam.
- Hát ezek miatt. Folyton hányok, később hangulat ingadozásaim lesznek, és lehet mondok valami nagyon sértőt, pár hónap múlva már nem az a vékony lány leszek akit megszerettél. Már nem fogsz úgy szeretni ahogy régen. - szipogott.
- Igazad van! Már nem foglak úgy szeretni mint régen! Mert én sokkal jobban foglak szeretni, téged is és a leendő Maszatkánkat. - csókoltam meg hosszasan. - Nagyon szertlek mindkettőtöket. - suttogtam ajkaira, egy újabb csók kíséretében.
- Én is téged. - ölelt át szorosan a nyakamnál...