Michael Clifford ff Boszi a csajom

12

Reggel arra keltem, hogy valaki beszél. Amit tisztán hallottam az ez a mondat volt:
- Ne haragudj. - suttogta valaki, majd puha érintést éreztem az arcomon, és egy apró cuppanós hangot. Megpuszilt. A hátamra fordultam, de mjre kinyitottam a szemem az a valki eltűnt. Az ablak nyitva volt, a függönyöm lobogott a kinti vihar miattm. Az órámra nézve konstatáltam hogy hajnali 4 van. Gyorsan becsuktam az ablakot, majd körbenéztem. Ekkor beugrott. A hang, a finom érintés, a gyümölcs illat. Tiea! Farkas sebességel rohantam át a szobájába de nem volt ott. Körbenéztem az egész lakásba, mikor megláttam egy pappírt, rajta Tiea kézírásával.

"Kedves Mikey!

Nem is tudom, higyan mondjam el, ezért inkább leírom. Én ezt nem bírom tovább. Elmegyek, és felkeresem Ausztrália legerősebb bosziát. Vissza akarom szerezni Őket. A szüleimet. Nem állok készen a tovább lépére. Nem most akarom őket elengedni. És nem is most fogom. Fiona, a boszi ismerte anyáékat. Azt mondta kész visszahozni őket, de segítenem kell neki. Azt mondta lehet elvesztem a boszi képességeimet, de vállalom a kockázatot. Ha mást nem Calumért. Te nem láttad, de én igen. Az az összetörtség a szemeiben... Nem akarom ezt. Nem is fogom engedni higy ez tovább fajuljon. Remélem megértesz. Sajnálom, hogy ezt így kell közölnöm veled, de tudom, hogy másképp visszatartanál. Szeretlek Mikey, teljes szívemből. Már egy jó ideje. Nem így akartam közölni. Sajnálom...

Ne aggodj értem: Tiea.🖤"

Könnyezve rektem le a levelet, majd atsiettem Cakum szobájába...