Egy vérfarkas társának naplója

Hogy mi vagyok?!

- Megjöttem, Ashley! - hallatszott egy férfi hang kintről, majd a következő pillanatban egy alacsony ősz hajú, ősz szakállú idős ember állt előttünk. - Á! Szervusz Jason! Vendégünk van?
- Igen, Mester. Szerintem erről tudnod kell - mondta Jason. - Talia, mondd el, hogy éreztél-e most valamit.
- Remegett a föld, amikor ön megérkezett - néztem az emberre félénken, akinek kikerekedett a szeme.
- Az lehetetlen - suttogta.
- Pedig, Mester, mindvégig volt meg egy föld elem - közölte a fiú.
- Valaki beavatna? - néztem körbe rémülten.
- Bocsáss meg, persze, addig Jason, kérlek hívd ide Gary-t - kezdte az öreg. - Tudod, van a földön a négy alapelem. A föld, a tűz, a víz és a levegő. Minden országban van négy azonos korú ember, akiknek megvan az egyik képesség vagyis uralni tudják. Ez általában három vagy négy generáció után ismétlődik a családban.
- Az számít valamit, hogy csak négy éve élünk Kaliforniában?
- Hol laktatok eddig?
- Ausztráliában.
- Akkor majd megkérdezem az ottaniakat erről. Szóval, a négy elemnek országonként van egy úgynevezett Mestere. Ez volnék én, itt, Kaliforniában.
- Itt vagyok! - rontott be a házba egy fekete hajú fiú. - Te meg ki vagy? - nézett rám.
- Az új föld elem - válaszolt helyettem Ashley.
- Mi van? - kerdezte értetlenül a fiú.
- Gary, talán, ha helyet foglalnál, akkor folytatnám - nézett a Mester Gary-re.
- Ha ön a Mester, akkor ez azt jelenti, hogy...- néztem körbe.
- Tűz - lobbantotta nagyobb lángra Jason a tűzhelyet, amin valami főtt.
- Víz - emelte meg az asztalon lévő pohárban lévő víz szintjét Ashley.
- Levegő - csapta be a feltámadó széllel a tárva-nyitva hagyott ajtót Gary.
- És föld? - tettem hozzá suttogva, magamra mutatva. Teljesen ledöbbentem ezoktól, amiket most láttam és bevallom egy kicsit féltem.

- Igen - biccentett a Mester, körülöttem pedig kezdett minden sötétedni...

- Kezd magához térni - hallottam Jason hangját.

- Rálöttyintsek egy kis vizet? - kérdezte Ashley.

- Semmi szükség rá. Ébredezik - mondta a Mester. Lassan kinyitottam a szemem, de azonnal be is csuktam, mert túl erős volt hirtelen a fény.

- Mi történt? - kérdeztem és lassan felültem a kanapén.

- Elájultál - közölte egyszerűen Jason.

- Sok volt ez neked így hirtelen - mosolygott kedvesen a Mester, ami eszembe jutatta a nemrég történő dolgokat.

- És most...

- Először ezt idd meg - nyomott a kezembe egy pohár vizet, mire egyből megittam és letettem az asztalra.

- Miért nem mondta anya, hogy mi vagyok?

- Mert nem tudta - válaszolt Ashley.

- A családban is titokban kell tartani ezt a dolgot. És sokkal valószínűbb, hogy nem a dédszüleidtől örökölted, hanem azoknak a testvéreiktől vagy unokatestvéreiktől - magyarázta Gary.

- És akkor az elemek honnan ismerik egymást?

- A Mesterek megérzik, amikor születnek - mondta a Mester. - Titokban kell tartanod.

- Azt mondtátok, hogy négy elem van országonként, pedig én csak négy éve költöztem ide. Hol van akkor a másik föld?

- Khm. Nos, erről nem szívesen beszélünk - kezdte a Mester és a többiek lehajtott fejjel meredtek maguk elé, különösen Jason-on látszott, hogy feszült, dühös és szomorú. - Tudod a mi feladatunk megakadályozni midenféle gonosz teremtményt, hogy megkaparintsák, a Hatalom Gyémántját. Tavaly, egy Samantha nevű boszorkány rengeteg gonosz lénnyel szövetkezett, hogy megszerezzék a gyémántot. A mi feladatunk megakadályozni és egyensúlyban tartani a földet. Megakadályoztuk ugyan, de nem mindenki maradt életben... - ebben a pillanatban Jason felpattant és kirontott az ajtón. A többiek szomorúan néztek utána.

- Úgy érted, Mester, hogy... - csuklott el a hangom.

- Hogy Sarah, a föld elem, életét vesztette - fejezte be halkan a Mester. A konyhóra csend telepedett. Kintről pedig hangos zörgés és csörömpölés.

- Mi ez? - kaptam fel a fejem.

- Jay - felelte Gary.

- Mit csinál?

- Valószínűleg ami a fészerben a keze közé kerül azt eldobja vagy belebokszol.

- Miért? - kérdeztem értetlenül, mire sajnálkozó és kelletlen pillantásokat kaptam.

- Sarah a barátnője volt - válaszolta halkan Ashley.