Egy vérfarkas társának naplója

Kijutottunk?

A letran leerrve egy nagy nappali szerusegben találtuk magunkat. A házon belül sehol nem érzékeltem mozgást, de tudtam, hogy valahol itt kell lenniük a barátaimnak.
- Mondtak, hogy mit csinálnak a többiekkel? - fordultam Audrey felé.
- Megolik - válaszolta, mire én lesapadtam.
- Akkor sietnem kell - kezdett el dolgozni bennem az adrenalin és a bosszú.
- Sietnunk kell - javított ki Audrey. - Mondtam, hogy nem akartam részt venni ebben az egészben, mert nem vagyok gonosz, ahogyan a vezérünk és meg néhány csökevényes aggyal rendelkező vámpír, de segítettél és én is segítek neked - közölte, mire halványan elmosolyodtam.
- Köszönöm - mondtam és a labammal dobbantottam egyet, mert előttem ment el egy bogar és ratapostam. A következő pillanatban remegni kezdett a talaj és ketté nyílt, mi pedig lezuhantunk a pincébe.
- Ezt a padláson is csinálhattad volna - tapaszkodott fel Audrey.
- Én... én nem is tudtam, hogy ilyet tudok - mondtam kikerekedett szemmel.
- Lia! - futott oda hozzam Ash, nyomában Garyvel. - Jól vagy? - ölelt at.
- Mihez képest? - röhögtem fel erőltetetten.
- Mit keresel itt, vámpír? - kerdezte Gary Audreytol.
- Audrey vagyok. És segítek kijutni innen.
- Tenyleg segít - erositettem meg a barátaim arcukat látva.
- Hat, jó, de ha becsapsz, esküszöm megmutatom milyen egy igazi forgószél - nézett a lányra komolyan Gary.
- Nem fogsz csalódni.
- Hol van Jay? - néztem körbe.
- Nem tudjuk - rázta a fejet.
- Mi az hogy nem tudjatok?! - pánikoltam be.
- Nyugi, Lia! Meg fogjuk őket találni - ölelt at Ash.
- Várjunk csak? - bontakoztak ki az olelesebol és dobbantottam egyet. A padló hirtelen kettévált és be estünk egy föld alatti alagútba. - Gondoltam - biccentettem elégedetten.
- Ez király volt, Lia - nézett rám elismerően Gary és Ash is büszkén állt mellettem.
- Ott! Ott lesz a kijárat - mutatott Audrey egy fénylő pont fele.
- Es a bejárat a vámpír várba? - húzta fel a szemöldökét Gary.
- Igen, kitaláltad. Vacsorázni készülünk és ti lesztek a fofogas - ironizált Audrey.
- Fejezzétek már be! - ripakodott rájuk Ash és határozott léptekkel indult meg előre. Gary és Audrey olyan gyűlölettel néztem össze, hogy ha a szemükkel képesek lettél volna ölni... Nagyon meg örültünk, mert valóban ott volt a kijárat, am hirtelen egy ego fáklyát és némi papírt és fát dobtak le. Nem láttuk higy ki volt.
- Bazdmeg - fujtatott Ash, miközben leguggolt és a tenyeret a földhoz érintette. - Nagyon gyenge itt a vizsugar - kezdte - de azért próba szerencse - kissé feljebb emelte a kezet és nem sokkal később víz kezdett csordogálnak a földből, de közel sem olyan erővel, mint kellene. A tűz egyre gyorsabban terjedt.
- Ezt szivtuk - jelentette ki Ash.
- Ki mondta? - jött egy mélyebb hang kintről, a következő pillanatban pedig Jay tűnt fel.
- Jay! - kiáltottam fel megkönnyebbülten.
- Nyugi, elek - röhögött fel, majd felemelte a kezet és pár másodperc alatt eltüntette a tüzet. Oda futottam hozza és szorosan magamhoz oleltem. O is atkarolt és nyomott egy puszit a fejemre.
- Hol voltál? - kerdezte Ash.
- Az erdőben - felelte Jay, nem engedve el engem.
- És mi a francot csináltál te ott, mialatt minket ide bezártak?
- Engem is bezártak, de szerencsetlensegukre a feszerbe, ami fából volt - vigyorgott. - És utánuk mentem. Remélem nem baj, higy megtanították a bátyjádnak a jomodort? - intézte hozzam a szavait.
- jesszusom, mit csináltál vele? - félreértés ne essék nem azért mondtam.
- Csak elbeszélgettem vele.
- Miről?
- Maradjn az az én titkom.