Egy vérfarkas társának naplója

Ismet korhazban

Jellegzetes gyógyszer és fertőtlenítő szag terjeng a kórteremben. Jayt rögtön kezelésbe vették az orvosok és jött a kedvenc kérdésem. "Mi történt?" Mi történt volna? Azt csak nem mondhatom, hogy "jó napot kívánok, a barátomat megharapta egy vérfarkas, kérem segítsen rajta." Nem. Ehelyett Ash a kezébe vette az irányítást és azt mondta a mentőknek, hogy megcsúszott és neki csapódott a szikláknak. Fogalmam sincs hogy vettek ezt be, biztos csak azért mert tényleg volt ott pár szikla és Ash kicsit össze is verezte. Bizar. Mindenesetre Jay túl van az életveszélyen. Nagy szerencséje volt, hogy nem haraptak at a légcsövét. Itt fekszik a kórházi agyon és a fajdalomcsillapitok miatt alszik. Én mellette ülök az agyon és az infúziós an folyó folyadékot nézem. A tekintetem atvandorol az alvó fiúra. A nyakán egy hatalmas kötés éktelenkedik és a kezén valamint az arcán is horzsolások vannak. Asitok egyet. Egész éjszaka a csata miatt nem aludtam, utána pedig az idegességtol nem. Egyre hosszabbakat pislogok, de nem aludhat ok el, mert Jay bármikor felebredhet és nem tud semmit sem kérni tőlem. Viszont egy idő után az álmossag legyőz. Félig ülve elalszok mellette.
Arra kelek, hogy Jay mellkasán fekszek és bal karjaval atkarol.
- Felebredtel? - kerdezte. Miközben gyorsan felemeltem a fejem a mellkasarol. - Ott nem fáj - mosolyog, látva az aggodalmam.
- Ne haragudj hogy elaludtam! Hogy vagy?
- Miért haragudnek? Nem aludtál egész éjszaka. Én pedig már jól vagyok - hajolt oda hozzam és megcsokolt.
- Örömmel veszem, hogy Mr. Ford jobban érzi magát - szólalt meg egy mely hang. - Remélem nem zavarom meg de megvizsgalnam
- Jöhetett volna később is - morogja Jay, miközben elhúzódik tőlem, én pedig megpróbálom visszatartani a nevetesem. Mr. Peterson, az orvos nagyot sohajtva mondja.
- Kérem Miss Brown, menjen ki, mindjárt megérkezik a fiatalember édesanyja és mondja meg neki hogy minden a legnagyobb rendben van.
- Természetesen - pattanok ki az ágyból, de Jay megfogja a karom.
- Azért annyira ne siess - ad egy búcsú csókot. Mosolyogva indulok ki a kórteremből.

- Igen, Ash. Egész nap bent voltam. Rendben lesz - tájékoztatom a barátainkat délután.
- Örülök hogy megmarad - mondja Ash. - Viszont a banya eltunt és van egy tippunk hogy hol lehet. De kellesz te is. Holnap reggel nyolckor a kórházba megyünk érted - tette le a telefont, nem is hagyva hogy reagáljak. Szóval, holnap reggel útra kerekedunk. Jó tudni.