Egy vérfarkas társának naplója

Egy átlagos kedd

Másnap suliban a megszokott helyemen ebédeltem az udvaron.
- Lia, miért nem jössz ide? - kerdezte a lelátóról Jay.
- Mert valahányszor odamentem, úgy néztél rám, mint aki a szemével képes ölni - válaszoltam.
- Ha nem jössz ide, sosem tudod meg - nevetett. Feltápászkodtam és elindultam felé.
- Borzasztó vagy - huppantam le mellé.
- Mondták már - jegyezte meg szórakozottan.
- Inkább legyél undok! - haraptam bele az ebedembe, mire ismét felröhögött.
- Kiket látnak szemeim? - állt meg előttünk David es a hülye haverjai. - A lúzer és a dilis.
- Szisztok - hagytam figyelmen kívül a beszolasukat.
- Hagyd, Lia! Ezeknek nem kell köszönni - ebédelt nyugodtan Jason.
- Jól hallottam? Megszólalt a lökött? - röhögött gunyosan David barátnője.
- Van neve is - mondtam.
- Úgyse jegyzik meg - legyintett Jay. - Szerinted miért van a focis/pompomlanyos mezukon a nevük? - vigyorgott.
- Ide figyelj! Kezd fogyni a türelmem! - figyelmeztette David.
- Neked van olyanod?
- Hagyjátok már abba - csattantam fel.
- Mi van? Felted a pasidat? Úgyis valami dilihazba kerül - sajnált le minket Ben, David legjobb haverja.
- Azért mert nem akarok veletek lógni es egyedül ebedelek. Igen, valóban őrült vagyok - bólogatott "komolyan" Jay.
- Mindegy is, legyetek boldogok. Egymásra talált a két szerencsétlen - mondta Samantah, és úgy kapaszkodott Davidbe, mintha a kiegészítője lenne. Bár, ha jobban belegondolok...

- Eljössz velem? - kerdezte Jason, suli után.
- Hova? - döbbentem le.
- Anyám szentül meg van győződve róla, hogy van barátnőm, mert nem annyira vagyok zárkózott, mióta ... - mondta, de nem engedtem, hogy befejezze.
- Mondd meg neki, hogy nincs.
- Hidd el, hogy mondtam.
- És azt akarod, hogy legyek a kamu csajod?
- Nem, azt szeretném, hogy azt lássa, ami valójában van köztünk.
- Mikor?
- Holnap.
- Jó - vontam meg a vállam.