Egy vérfarkas társának naplója

A vérfarkas

A hét többi napján is mindig elmentem a Mesterhez, ahol eddig csak a koncentrációt, vagyis, hogy meglegyen az az érzés, amikor az elemem és én eggyé válunk. Ha azt hittem, hogy az első fantasztikus, akkor a hétvégére nem tudom mit mondjak. Egyre jobban megy. Szombaton elég sokáig gyakoroltunk, azután a Mester mindenkit marasztalt vacsorára, amit szívesen elfogadnunk, ugyanis, mint kiderült istenien főz.
- Hétfőn elutazom Ausztráliába, hogy beszéljek az ottaniakkal - mondta.
- Akkor miénk a ház? - vigyorgott Ash.
- Lehetőleg kunyhot találják itt, amikor visszajövök és nem farakast!
- Ezt most úgy mondod, mintha már történt volna ilyesmi - kapott be egy falatot Ash. - Vagyis ha jobban belegondolok... - erre mindannyian elrohogtuk magunkat.
- Jé! Telihold lesz! - néztem ki az ablakon, mire a többiek lefagytak. Gary gyorsan az ablakhoz ugrott és behúzta a függönyt.
- A teliholdtól mindig fáj a fejem - magyarázta az értetlen fejemet látva.
- Ash! Ugye, amíg én Lia-val gyakoroltam és Gary pedig a boltban volt, te ugye nem felejtettél el valamit? - nézett a lányra a Mester. Ebből semmit sem értettem.
- Dehogy! Meg ki is készítetted a fürdőbe... - halkult el a hangja.
- Ashley! - kiáltott a Mester, mégis Jason figyelte. A fiú mintha egy kicsit furcsa lett volna. Mármint a szokásoshoz képest.
- Jól vagyok - mondta furán.
- Gary, az nem baj, hogy a másik ablakon, pont látni s teliholdat? Azt mondtad fáj a fejed tőle - mutattam az ominózus ablakra, mire mindnyájan oda kapták a fejüket.
- Basszus! - kiáltott fel Gary. - Lia, fuss!
- De, mégis miért? - kérdeztem, aztán valami lihegett a nyakamba. Aztán morgott. A félelem átjárta a testemet. Lassan hatra fordultam. Velem egyidőben pedig a hátam mögött valami vonyítani kezdett, mint egy... egy farkas. Teljesen megfordultam és a rémülettől teljesen lefagytam. Ilyet csak a filmekben láttam. Velem szemben állt és morgott egy vérfarkas. Sikítani sem volt erőm.
- Lia, indits! Gyorsan! - sürgetett Ash, de a lábam nem akart engedelmeskedni nekem. Gary oda pattant hozzam és a törzse mellett hatra nyújtotta a kezet.
- Gyorsan, pattanj fel a hatamra! - mondta én meg felkapaszkodtam és futni kezdünk az erdőben. A kunyhóból kiszurodott egy hangos vonyitas.
- Te jó eg! Te remegsz! - állapította meg Gary.
- Mi...mi volt ez?
- Vérfarkas - erősítette meg a gyanúm.
- És a többiek?
- A Mester tudja mit kell ilyenkor csinálni, Ash-t pedig ne féltsd! Kicsi a bors, de erős.
- Látszik a külsején.
- Vagány és ravasz. Nem lesz gond. Itt biztonságban vagyunk - rakott le egy tábor helynél és leültünk egy-egy farönkre.
- És Jason? Ő hol volt? - kérdeztem, mire Gary lefagyott.
- Hogy mondjam ezt neked. Íze, Jay a vérfarkas.
- Tessék? - döbbentem le és úgy éreztem ezen a héten másodszor is elajulok.
- Semmi baj! Nyugodj meg! - ült at az én ronkomre és átölelte a vállam.
- Hogyan?
- Három éve megharapta őt egy vérfarkas.
- És nincs valami gyogyir?
- De, csak nem tudjuk megfejteni az utolsó hozzávalót. Illetve minden telihold előtt kapnia kell egy szurit, ami megakadályozza, hogy abban a hónapban atvaltozzon. Csak sajnos ez nem végleges.
- És hogy érted, hogy nem tudjatok megfejteni az utolsó hozzávalót?
- Ezek latinul vannak írva és ilyenek nincsenek egy szótárban leírva - magyarázta. A hangját egy hangos farkas üvöltés zavarta meg, mire összerezzentem.
- Semmi baj! Ide nem jön!
- Honnan tudod?
- Nézd! Ezt a taborhelyet farkasölő sosakvirággal vették körbe. És sok ezüst is van itt kihelyezve.
- Tudnak a verfarkasokrol? - döbbentem le.
- Dehogy. Ezeket a Mester csinálta.