Egy vérfarkas társának naplója

Megtört a jég

Ezt egyszerűen képtelen vagyok felfogni! Még mindig remegek! Jason vérfarkas lenne?! Úristen! Hétfőn ebédszünetben a szokásos helyen ültem az udvaron, Jason pedig a lelátón. Vajon oda menjek hozzá? Végül vettem egy nagy levegőt és abban a tudatban, hogy most nincs telihold odamentem.
- Mit akarsz? - harapott bele a szendvicsébe.
- Miért nem mondtad? - ültem le mellé. Nem válaszolt. - Az, ami elől futnom kellett múlt héten, vérfarkas volt, ugye? - kérdeztem nagyot nyelve, mire ő bólintott. - De nem is volt akkor telihold - jegyeztem meg.
- Nem minden vérfarkasnak kell telihold - közölte.

- Mester! - kopogtam be a kunyhóba.
- Gyere, Lia! - szűrődott ki a hangja. A házba belépve láttam, hogy a Mester már indulásra készen van. - Pont időben jöttél. Épp indulni készültem.
- Mester! Kéne a vérfarkasos könyv.
- A verfarkasos?
- Igen.
- Jason küldött?
- Nem - raztam a fejem. - Csak a nagymamám orvos Ausztráliában és megtanított latinul. Szeretném megnézni, hogy mit nem tudtatok lefordítani.
- Jó, de vigyázz rá! És senki se lássa - vette le a polcról.
- Köszönöm.

- Ez biztos latinul van? - lapozgattam a könyvben és igen, valóban latin. Három szótárral (a nagyi komolyan gondolta, hogy megtanítja a nyelvet), egy laptoppal és a könyvvel ültem az ágyamon, de semmi. Tényleg nincs benne a szótárában, de megígértem magamnak, hogy ki fogom deríteni, hogy mi az utolsó hozzávaló. Jason nem maradhat élete végéig vérfarkas.
- Lia! - hallottam anya hangját, az előszobából. Basszus, korábban jött haza.
- Mindjárt! - kiáltottam vissza és bedugtam a könyvet a párnák mögé és a laptopot kikapcsoltam.
- Lia, gyere már! Vendéged van - mondta anya türelmetlenül.
- Milyen vendég? - kérdeztem magamtól. Aztán megkaptam a választ. A nappalinkban Jason állt. - Segíthetek valamiben? - kérdeztem értetlenül.
- Azt mondta, hogy páros munka van irodalomból - közölte anya. - Csak nem elfelejtetted, Talia?
- De igeeen - néztem Jasonre.
- Mit csinálsz te az iskolában? - kerdezte dühösen anya. "Leginkább David-ék elől bujkálok" - gondoltam.
- Máskor nem fordul elő - mondtam végül. - Gyere, Jason, a szobámban van a felszerelésem. Magam mögött becsuktam az ajtót és értetlenül bámultam a fiúra.
- Mégis mi a francot keresel itt?
- A Mester mondta, hogy el hoztad a verfarkasos könyvet - ült le az agyamra.
- És?
- És add ide! - vette ki a párnám mögül.
- Honnan tudtad, hogy ott van? - kerekedett ki a szemem.
- Vérfarkas vagyok. Jó a szaglásom - vonta meg a vállát.
- Sarah is próbálta, ugye? Ő is próbálta megfejteni - értettem meg a szituációt.
- Ha neki nem sikerült, akkor neked miért sikerülne?
- A gyász nem mentség arra, hogy bunkó legyél - közöltem eloveve az irodalom fuzetem, ha anya bejönne a szobamba. - Miért nem próbálhatom meg? - kérdeztem mellé ülve. Nem válaszolt, de értettem. - Értem, hogy Sarahra emlékeztet ez az egész, de meg kell próbálnod elfogadni a helyzetet. Tudom, hogy a gyász soha nem fog elmúlni. Nem is hitetlek ilyenekkel, de ne a múltan ragodj, hanem élj a jelenben. A múltat engedd el. - Jay csendben hallgatott, szigorúan az ölébe ejtett, összekulcsolt kezét bámulva. Aztán megköszörulte a torkát.
- Ne haragudj! Megerdemled, hogy segítsek neked mindenben.
- Ne kérj bocsánatot! - raztam meg a fejem.
- De igen. Van egy személyiségem, amit már a környezetem megszokott. Te új vagy.
- Ezért majd én is megszokom - bólintottam. Ő felnevetett.
- Jófej lány vagy, te Talia Brown.